Az albánok mitroviczai veresége után Ó-Szerbiában némi nyugalom mutatkozott, de az állapotok azért aggosztók. A hatóság kémei arról értesíteték Hilmi basát, hogy Mitroviczát ujból meg fogják támadni az albánok és pedig nagyobb erővel, mint azelőtt. Hire jár, hogy a hegyekben már gyülekeznek is az albánok, miért is nagyban dolgoznak a török katonai hatóságok a város védelme érdekében. Miután a helyzet Prizren-ben is aggasztó, Semszi basa főparancsnok ujabb 10 zászlóalj katonaságot kért a portától. Az albánok ujabb nagy gyülést készülnek tartani.

A török katonai parancsnokok parancsot kaptak, hogy minden albán gyülekezést fegyverrel akadályozzanak meg. Halmi basa főfelügyelő proklamácziót intézett az albánokhoz, a melyben inti őket, hogy legyenek csöndesek és fogadják el a reformokat szépszerivel, különben kényszeríteni fogja őket.

Maga a szultán is külön küldöttséget (már a másodikat) indított az albánokhoz, kérvén őket, hogy fogadják el a reformokat. A küldöttség különvonaton érkezett Konstantinápolyból. A küldöttségben előkelő tisztek mellett van négy udvari Ťimamť (lelkész) is, a kik a Korán nevében hivják az albánokat, hogy hallgassák meg urukat, a szultánt.