Dtum
Login with Facebookk
1903 | Augusztus

A párisi földalatti vasúton elégett villamosvonat

Említettük már a borzasztó szerencsétlenséget, mely Párisban a földalatti villamosvasuton augusztus 10-ikén este történt. A villamosvasut egy vonata meggyúlt, tovább nem mehetett. Utána jött egy másik vonat, melyet hazatérő munkások töltötték meg. Az égő vonat oly borzasztó füstöt fejlesztett, hogy a szűk alagutban gyilkos lett a levegő és az utasoknak majdnem fele: nyolczvannégy munkásember megfuladt.


Párisban az 1897 május 4-ike, a jótékony bazár kigyuladása óta, mikor a franczia társadalom előkelőségeinek annyi tagja, főkép hölgyek estek áldozatul ( ezek közt Erzsébet királynénk nővére, Alencon herczegnő) ily nagy szerencsétlenség nem történt.


A megrendítő szerencsétlenség lefolyásáról szóló híreket a következőkben állítjuk össze:
A földalatti villamos Metropolitain-vasut szerencsétlenségét több véletlen és az elővigyázat hiánya idézte elő, főleg, pedig az, hogy az alagutnak nincsenek szelelői, elégségesnek tartották a lejárók nyílását, melyek szemben egymástól távol vannak. Augusztus 10-ikén este Belleville és Menilmontent állomások közt egy üres vonat megrongálódott és fennakadt; egy üres vonatot küldtek segítségére, hogy a tehetetlen vonatot félre tolja. Ez a második vonat kigyult. A két vonat személyzetének sikerült még jókor menekülnie és volt annyi idejök, hogy a közvetlenü utánok jövő és utasokkal egészen megtelt vonatnak jelt adjanak, hogy álljon meg. De a tűz alig egy-két percz alatt óriási méreteket öltött és a földalatti tért áthatólhatatlan füsttel töltötte meg. A láng a világításra szolgáló villamos drótokat is elpusztítván, az alagutban éjjeli sötétség lett. Az utasok vad félelmükben kiugrottak a kocsikból s a sötétben tapogatózva, a kijárók felé igyekeztek haladni. A kik szerencsésen feljutottak, hírt adtak a szerencsétlenségről, katonaság és tűzoltók érkeztek, de ezek már nem bírtak a sűrű füstben a szerencsétlenség színhelyére hatolni. Többször megkisérlették, de vissza kellett térniök. Csak reggel hat órakor bírtak az alagutba behatolni. A lejárók lépcsőinél és azontul mindenfelé az alagut sínjei közt halottakat találtak. A szerencsétlenség szinhelye fölött, az utczán oly sokaság gyűlt össze, hogy erőhatalommal kellett visszanyomni onnan, nehogy a teher sulya alatt az alagut boltozata leroskadjon. Kétségbeesetten kiáltozak és sírtak azok az asszonyok, gyerekek, kiknek hozzátartozói éjjel nem érhettek haza. A lejárón még mindig fojtó füst tolult föl.
A menekültek beszélik, hogy az utasok össze-vissza, előre és hátra futkostak, mert a sötétségben nem találták meg a kijárást s így még borzasztóbb lett a tolongás.


A megmenekült szemtanuk szerint, borzasztó küzdelem támadt a menekülők közt, kik egymást megelőzve akartak előre jutni, magok se tudják hová, mert a sötétségben senki sem tudta az irányt. Egy szemtanu, ki feleségével együtt megmenekült, ezeket mondja: A vonat lassan ment. Nem tudjuk, hogy előttünk baj van. A Couronnes-állomáson a vonat kissé tovább állt, mint rendesen, ugy hogy az utasok türelmetlenkedni kezdtek. Az állomásfőnök már meg akarta adni a jelt az indulásra, a mikor két vasuti alkalmazott rohant elő és azt kiáltotta: *Meneküljön, a ki tud!* De még mindig nem hitte senki, hogy komoly veszedelem forog fenn. Az utasok felrohantak a lépcsőkön, de sokan közülök megállottak a pénztár előtt és visszakövetelték a 15 centim viteldíjat. A tolongás mind borzasztóbbá vált, ugy hogy sok ember, a ki mit sem tudott a szerencsétlenségről, lerohant a lépcsőn, hogy elérje a vonatot. Az egész tömeg már most a lépcső alján torlódott össze. E pillanatban a Menilmontant állomás felől sűrű füstfelhő nyomult elő. Előrejuthatásról most már szó sem lehetett. Én a feleségemmel és tíz emberrel az alagutban Belleville-állomás felé siettem. Egy vasúti alkalmazott vörös lámpával jelezte nekünk az utat. Nagynehezen elértük az állomást, de a csarnok a füst daczára, itt is zsufolva volt emberekkel, a kik visszakövetelték a viteldíjat és nekünk az öklünkkel kellett utat törni magunknak kifelé.


Augusztus 12-ikén 56 áldozatot már eltemették. A többit, kiknek személyazonosságát még meg kellett állapítani, másnap temették el. Ugyanakkor Páris városa gyászünnepet tartott. Loubet köztársasági elnök, a miniszterek egy része, valamint a szenátus és kamara elnökei képviseletették magukat. Több miniszter, Combes miniszterelnökkel együtt szemé-

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Monarkhiánk és a khinai háboru Monarkhiánk és a khinai háboru
A khinai események nemcsak nagyhatalmi állása révén vonták bele...
Rémnapok Szarajevóban Rémnapok Szarajevóban
A trónörökös és nejének holtteste még ott feküdt ravatalon a...
Mit jósol a Mit jósol a "Csillagjósok Szövetsége" 1932. esztendőre?
A csillagjóslás többezer esztendős multra tekinthet vissza s a XX....
A borzalmas július 1-e A borzalmas július 1-e
1916. július 1-én a Somme-nál rohamozó brit hadosztályok egyetlen nap...
Clochemerle Clochemerle
Egy francia könyv futott meg utóbbi évben ritka világsikert, amelynek...
Németország és a Vatikán Németország és a Vatikán
Sajátságos tollharcz folyik mostanában a németországi és a Vatikán...
Gyáván haltak meg a hősi életszemlélet hirdetői
A függöny legördült. Az ördögi színjáték végetért. Szálasi és...
A magyar football sport nemzetközi világításban
Labdarugó sportunkkal összefüggésben nemzeti önállóságunkat a junius...
Az olympiai kiküldöttek hazaérkezése Az olympiai kiküldöttek hazaérkezése
Az olympiai kiküldöttek hazaérkezése. Október másodikán hazai földre...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98