A tűzoltók be nem hatolhattak. A fecskendők vize a magasságba föl nem ért. A gőzszivattyu és az óriás létra elhelyezése, összekapcsolása időbe került. Az áruház menthetetlen volt, tehát a szomszédságot védték.

Hogy keletkezett a szörnyű veszedelem? A Párisi Áruháznak saját villamos telepe van a Klauzál-utczai pinczében. A gépész néhány perczczel hét óra előtt föl akarta gyujtani a villamos lámpákat.

Erre a czélra egy gomb szolgált, a melyet hirtelen, félkörben megfordított. Ezt a fordítást nem végezte pontosan s rövidzárás állt be, ugyanolyan módon, mint a minapi párisi földalatti vasutnál történt szerencsétlenségnél.

Egy szempillantás s kicsapott a drótból a láng ott, a hol a vezeték a leggyöngébb. Még egy pillanat s az izzó drót mindenütt lánggal égett s fölgyujtotta az egész kereskedést. Mivel egyszerre minden ponton kicsapott a láng, a segédek nem is gondolhattak az oltásra, hanem felhangzott a kétségbeesett figyelmeztetés: *Menekülni!* A ki bírt, menekült. Az egyik tűzőrség a kórház mellett van, hirtelen ott termettek, de a tűz már szétfolyt.

A földszinti kirakat egyik ablakában alig hogy föllobbant az első láng, már odább szállt. A nagy utczán minden perczben jár-kel nehány ember, ezekből gyorsan támadt tömeg, de segíteni nem bírtak. Egyszerre kétségbeesett kiáltás tört ki: Az ablakokban emberek vannak. Az isten óvja őket.

Több ablakból szívfacsarón kiáltoztak segítségért. A tűzoltók az épület tövében kifeszítették a mentőponyvákat. Tizenöten, huszan is tartották. A tömeg kiáltozott: Ugorjanak le. Az Isten szerelméért ugorjanak le.

Következtek a borzasztó jelenetek, a halálba ugrások. A mentők gyorsan vitték át őket a kórházba, kit halva, kit eszméletlenül. Egyetlen férfi ugrott ugy le a ponyvába, hogy azonnal talpra is állt. Akkor aztán futásnak eredt és eltünt.

A kórház kapuját rendőrök és katonák állták el, mert százan és százan akartak odarohanni, a kik ővéik, rokonaik, ismerőseik sorsán aggódtak. A közönség halálos dermedésben nézte, hogyan ugrálnak le az ablakokból. A tűz pedig terjedt.

Éjjeli tizenegy óráig tizenegy halottja volt a tűznek, tíz nő meg egy férfi. A sebesültek száma volt tizenhat. De kik szorulhattak még az égő épületbe?

A kórház igazgatója, dr. Müller Kálmán a többi orvosokkal együtt nyujtotta az első segélyt a sebesülteknek. A halottakat egyik teremben, lepedőbe burkolva helyezték el. Csak az arczok volt fedetlen, hogy felismerhessék őket.

A halottak ezek voltak:
1. Goldberger I. Henrikné, a negyedik emeletről ugrott le, haldokolva vitték a kórházba, hol a nélkül, hogy eszméletére tért volna, kiszenvedett. Az egyik czégtulajdonos felesége volt, a ki ma jött haza Siófokról, a hol a nyarat töltötte.
2. Özvegy Márkus Lajosné leugrott a negyedik emeletről és agyonzuzta magát, vele együtt ugrott le a leánya:
3. Márkus Margit, a ki többszörös csonttörést szenvedett és meghalt.
4. Spira Samuné a negyedik emeletről ugrott le és agyrázkódást szenvedve, szörnyet halt. Az első emeleten lakott, de látva, hogy lefelé nem menekülhet, emeletről-emeletre szaladt fölfelé, míg végre a negyedik emeletről a halálba ugrott.
5. Weinberger Margit, a házban lakó Reichmann Annánál volt látogatóba; a mikor a tűz kiütött ő is fölfelé menekült, és leugorva agyonzuzta magát; vele együtt volt a nővére:
6. Weinberger Janka, kit szerencsétlen nővérével egy sors ért: czombja eltörött, fején hasított seb tátong, ezenkívűl égett sebek vannak a testén.
7. Reichman Anna, kinél Weinbergerék látogatóban voltak, azokkal együtt rohant föl a negyedik emeletre s leugorva szörnyet halt.
8. Hartman Vilmosné, szintén leugrott a magasból és agyrázkódást szenvedve, halva került a Rókusba.
9. Blankenberg Géza szintén a magasból ugrott le oly szerencsétlenül, hogy agyrázkódást szenvedett és meghalt.
10.Egy Mari nevű nő. Márkusék cselédje volt: koponyatörést szenvedett az ugrás következtében, az okozta halálát.
11.Egy ismeretlen nő, koponyasérülést és csonttörést szenvedett: meghalt.
12. Egy ismeretlen nő, cselédformáju. Égett sebek vannak rajta, össze van kormozva: valószinűleg a füstbe fuladt meg.

A ház lakóinak nagy része nyaralni volt s ez megmentette őket.

A sebesülések körülményeiről borzalmas dolgokat beszélnek el azok a sebesültek, a kik kisebb sérülést árán jutottak ki a veszedelemből.

Glück Sándor, a ki alkalmazottja volt az áruháznak, a legkülönösebb véletlen folytán menekült meg a biztos haláltól. Mikor látta, hogy menthetetlen, végső kétségbeesésében az az ötlete támadt, hogy az épület egyik félreeső helyén egy falból kiugró vízcsapot kinyitott és aláfeküdt. Körülötte sisteregtek a lángok, de őt még védte a vízzuhany.

Ebben az állapotában találtak rá az épületbe behatoló tűzoltók, a kik kétségbeesett helyzetéből kiszabadították. A vízzuhany azonban még sem tudta megmenteni attól, hogy arczán, kezén és mellén sulyos égési sebeket ne szenvedjen.

Tűzoltók, rendőrök nagy önfeláldozást tanusítottak. A tűzoltók közül többen megsérültek.