Mindenki tudja, hogy az embernek öt érzéke van, melyekkel a külvilág különböző benyomásait felfogni képes. De mindig föltehető, a mit már régen föl is tettek, az a kérdés, vajjon nem képzelhető-e az öt meglevőnél több érzék is, a melyekkel környezetünk olyan jelenségeit is észrevehetnék, melyekre nézve most vakok vagyunk? Hiszen kísérletileg bebizonyúlt, hogy némely állatok olyan dolgokat is észrevesznek, a melyek az emberi érzékekre nézve el vannak rejtve.

Ezt a tényt már gyanította s félig-meddig igazolta is egy híres angol természettudós, Sir John Lubbock is; most pedig kétségtelenűl bebizonyították egy lausannei tudósnak, Dufournak a kisérletei, melyekről nemrég előadást tartott a svájczi természettudományi társulatban.

Ismeretes, hogy a nap fehér fénye, a milyennek látjuk, nem egyszerű, hanem különböző színekből van összetéve. Ennek kisérleti igazolását mindenki látta : ha a nap fényét egy üvegprizmán bocsátjuk keresztül, akkor feloszlik elemeire s előáll a prizma mögötti falon a szivárványszínű színkép (spectrum), a melyben mi a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigo és viola színeket látjuk meg, a mely színek mindegyikének más a rezgési száma.

De vannak a színképen túl is helyek, a melyeken mi fénysugarakat látunk, csak hősugarakat, vagy más khémiai tulajdonságokat állapíthatunk meg. Így a vörösön inneni sugaraknak mi nem látjuk fényét, csak hőt tapasztalunk a helyükön, a violán túli sugaraknak sem fény, sem hő-hatását nem tapasztalhatjuk, hanem csak vegybontó képességét olyasformán, mint a milyen a fényképészetben játszik főszerepet.