Szomoru csapás érte József főherczeget és családját a főherczeg legifjabb leányának e hó 14-ikén bekövetkezett halála által. S a gyászban részt vesz az egész magyar nemzet, mely oly őszinte tisztelettel és ragaszkodással viseltetik a népszerű főherczeg és egész családja iránt.

Az elhúnyt főherczegnő most járt huszadik évében; 1884 május 9-én született atyja fiumei palotájában s a keresztségben a Klotild, Mária, Filomena, Raineria, Amália neveket kapta.

Gyermekkorától fogva törékeny, beteges szervezetű volt, mindig nagyon kellett rá vigyázni; tüdeje is már régebb idő óta meg volt támadva. A nyilvánosság előtt még keveset szerepelt, a budapesti közönség azonban gyakran láthatta, mikor jótékonysági vagy egyéb ünnepélyeken szüleivel megjelent.

Magas teremtű, karcsú, szőke leány volt, gyakori gyengélkedése halaványnyá, szomorú kifejezésűvé tette arczát. A kik közelebbről megismerhették, azokat rokonszenvre hangolta barátságos szeretetreméltósága, szívének jósága, előzékeny társalgási módja.

Betegeskedése a múlt őszszel már előrehaladt állapotban volt, a tél beálltával pedig mind sulyosabb lett, erős láz kezdte gyötörni, a tüdőgyulladáshoz legutóbb mellhártya lob és szívburoklob járult s aggódó környezete és orvosai hiába követtek el mindent, hogy a fiatal életet megtartsák; deczember 14-ikén kiszenvedett.

A főherczegnő holttestét deczember 15-ikén tették ravatalra az ?alcsuthi kastély tágas termében, gazdag virágdíszszel borítva. A ravatalnál naponta többször megjelentek a család tagjai imádkozni. Az elhunyt testvérei közül csak Margit főherczegnő, Thuza-Taxis herczegné nem lehetett jelen a temetésen, mivel ép e napokban, deczember 15-én leánya született.

A koporsót deczember 17-ikén reggel lezárták s beszentelés után Budapestre szállították.
A boldogúlt főherczegnő holttestét hozó különvonat deczember 17-ikén este érkezett a budai pályaudvarhoz.

Ezzel jöttek József főherczeg és neje Klotild főherczegnő, Erzsébet Henriette, Mária Dorottya főherczegnők és Fülöp orleansi herczeg. A pályaudvart és az arra vezető utakat sok százra menő közönség lepte el. A vár és környéke szintén megtelt a gyászmenet megtekintésére összesereglett résztvevő közönséggel.

Nem sokkal nyolcz óra után a hatlovas halottas kocsi megindúlt a pályaháztól. Udvari lovászok lámpákat vittek előtte, azután lovasok következtek s az udvari személyzet. A koporsó mellett jobbról-balról hat lovastestőr haladt. A királyi palotánál a gyászmenetet és a kísérőket József Ágost főherczeg és neje Auguszta főherczegnő fogadták. A várbeli kápolnánál a papság fogadta és ezután bevitték a kápolnába.

A temetés délután négy órakor ment végbe. A templomban összegyűltek a kormány tagjai, a legfőbb méltóságok. A király és a főherczegek katonai díszben, a főherczegnők lefátyolozva, mély gyászban jelentek meg.

Külön imazsámolyon térdelt a király, mellette József főherczeg feleségével, Klotild főherczegasszonynyal és leányával Erzsébet Henriette főherczegnővel, továbbá József Ágost főherczeg, Auguszta főherczegnővel, Frigyes főherczeg feleségével, Izabella főherczegasszonynyal és leányával, Mária Dorottya főherczegasszonynyal, Fülöp orleánsi herczeg nejével, Siegfried bajor herczeg, Koburg Fülöp herczeg, Lipót és Ágost Lipót koburgi herczegek, mindannyian hadseregeikkel, illetőleg udvarhölgyeikkel. 

Az egyházi szertartást Vaszary Kolos herczegprímás végezte Városy Gyula székes-fejérvári és Kohl Medárd fölszentelt püspökkel.