Halmay Zoltán lapunk munkatársa kit a M. U. E. a Life Saving Society versenyére küldött ki, résztvett a junius 28-án Berlin Charlottenburgban rendezett nagy úszóversenyen és most másodszor nyerte meg Charlottenburg város kétszer védendő vándordíját. Halmayval utazott Biegelbauer Árpád (M.U.E.) is ki szintén részt vesz az angol versenyeken.

Halmaynak lapunkhoz írt tudósítása igen szomorú képet fest arról, hogy miként fogadják Németországban a magyar versenyzőket. Eltekintve a rideg fogadtatástól, Biegelbauert csupán levetkőzése után értesítették arról, hogy nem engedik úszni, évekkel azelőtt Dessauban történt szabálytalan versenyzése miatt. Hiába hivatkozott Halmayval együtt arra, hogy a nevezés elfogadásáról már Budapestre értesítették, a versenybíróság elnöke,  Heiser Willy kijelentette, hogy nem enged, mert „a német gentleman nem dobálódzik a szavával”. Halmay a legerélyesebben, kemény szavakkal tiltakozott ez eljárás ellen.

Mikor a charlottenburgi díjra került a sor, Halmayt, tiltakozása ellenére, minden sorsolás nélkül úgy állították, hogy a nap a szemébe süssön, holott a többi versenyzőnek árnyékos hely jutott. A start még botrányosabb volt. A starter lecsapta a zászlaját, Halmay úszni kezdett és csak vagy 30 méterre hallotta meg a magyarok kiabálását. Körülnéz látja, hogy a többi versenyző állva maradt.

Ha a magyarok ott nincsenek hát végig erőlködheti a pályát, a németek ugyan vissza nem hívják. Mikor pedig vissza akart a starthoz úszni, a starter rákiáltott, hogy siessen, mert különben elindítja nélküle a mezőnyt. Ekként azt akarták elérni, hogy kifáradjon, de csalódtak, mert játszva győzött. A vízből kijőve, még egyszer megmondta a véleményét a rendezőségnek, kijelentette, hogy a 300 méteres versenyben nem indul, nem óhajtja még egyszer élvezni a német gentlemanséget; díját átvéve, a faképnél hagyta a németeket.