Két japán geológus Budapesten
A múlt hetekben két japán geologus járt hazánkban. Főként a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia és a budapesti földtani intézet tanulmányozása végett jöttek hozzánk s csaknem három hetet töltöttek itt. A japán kormány ugyanis minden két évben százötven főiskolai hallgatót és más fiatal szakembert küld ki tanulmányútra, a kik fejenkint tizezer jent, azaz harmniczezer koronát kapnak útiköltségül s bejárják a földkerekséget.
E tekintetben a magyar főiskolai oktatásügy messze áll a japánokétól. Nálunk ugyanis a budapesti tudomány- és műegyetem együttvéve tiz főiskolai tanárjelöltet küld tanulmányútra, fejenkit ezer forinttal. Költségvetésünkben e czélra évenként húszezer korona van föléve, mig a japán kormány évenként több mint két millió koronát fordít külföldi utazási ösztöndíjakra. Ez az adat világot vethet Japán áldozatkészségére kulturális czélok érdekében.
A két Budapesten járt japán geologus már másfél éve távol van a Ťfölkelő nap országátólť. Éjszak-Amerikán át jöttek Európába, és a múlt tavasztól kezdve Angliában, Franczia- és Olaszországban jártak. Augusztus havában részt vettek a bécsi nemzetközi geologiai kongresszuson s azután Németország bányavidékeit tanulmányozták. Január közepe táján érkeztek hazánkba s itt úgy selmeczbányai, mint budapesti tartózkodásuk alatt igen jól érezték magukat.
Selmeczbányán dr. Böckh Hugó bányatanácsos és geologiai tanár minden tőle telhetőt megtett, hogy kellemes emlékekkel távozzanak az ősi bányavárosból, az akadémia tanári kara bankettet is rendezett tiszteletükre. Budapesten főkép a földtani intézet Stefánia-úti múzeuma volt tanulmányaiknak czélja, de megnézték a Nemzeti Múzeumot és az egyetemi intézeteket is. Lóczy Lajos egyetemi tanár és dr. Cholnoky Jenő adjunktus – Kelet-Ázsia e két kiváló ismerője – nagyon szivélyesen kalauzolták a japánokat Budapesten, Szontágh Tamás bányatanácsos pedig estély adott tiszteletükre, a melyen a földtani intézet igazgatója s számos magyar geologus is részt vett.
A szives magyar vendégszeretet jól esett a japánoknak, s bevallották, hogy másfél évi útjok alatt sehol ilyen otthonosan nem érezték magukat. Meg is akarták hosszabbítani budapesti tartózkodásukat, de a háború kitörésének hirére vissza indúltak, s azóta már túl a Szuezi-csatornán, valahol az Indiai-oczeán táján imádkoznak Japán győzelméért.
Érdekes lesz a két japánról egyet-mást elmondani.
A fiatalabbik: dr. Kinoszuke Inouye, 28 éves, csendes, komoly férfi; szakjában igen képzett, németül folyékonyan, angolul törve beszél. A mint mondja, khinai eredetű, s valószinűleg előkelő családból származik. Erre vall finom testalkata, keskeny arcza, magas homloka és csak kissé ferde vágású szeme.
Az öregebbik: Jaye Mishio 36 éves, kollegájánál elevenebb s beszédesebb férfi, nyelvismerete is nagyobb. Temperamentumos volta miatt gyakran furcsa helyzetbe került a mi viszonyaink között, amit azonban humorosan fogott fel; mig fiatalabb társa előkelő komolyságát inkább megóvta. Jaye azt mondja, hogy ajnó-eredetű és hogy Jézo szigetéről származik.
Tudvalevőleg az ájnók voltak Japán őslakói, ma azonban már kihaló félben vannak. Az ájno név embert jelent, de japánok barbároknak (jebi) nevezik őket. Tagbaszakadt, vállas emberek, széles orral, dús bajúszszal és szakállal. Jaye azonban épen nem mutatja az ájno tipust, sörte vastagságú bajusza és szakálla, magasan ivelt szemöldöke s ferde vágású szeme inkább a mongol vérrel kevert japánra utalnak. Jaye különben költő is és társaságban a jó boroktól kedvre gyúlva, nemcsak szavalta, hanem el is énekelte költeményeit.
Olykor magas szárnyalásba csapott költeménye, társa is fölemelkedett s egymáshoz hol beszélve, hol énekelve, végre hangos kiáltozással fejezték be az ódát. Ilyenkor szemük kiegyenesedett, mig nálunk tudvalevőleg a becsipett embernek áll keresztben a szeme. A pohárköszöntőnél banzáj-t kiáltanak, a mi annyit jelent, hogy Ťélj tizezer esztendeig!ť Mikor én is banzájt mondva koczintottam, Jaye kolléga udvariasan válaszolta: Ťélj az örökkévelóságig!ť
Mindkét japán nős ember s a költő-geologusnak több gyermeke is van. Náluk nagyon könnyű a házasságkötés, a hatóság a nő nevét a férfi neve mellé irja s kész a házasság. Ép ily könnyű az elválás is. Erre elég, ha a férfi elbocsátó levelet ad az asszonynak, megnevezve az elbocsátás okát. A leggyakoribb okok: irigység, iszákosság, trágár beszéd, féltékenység, engedetlenség a férfi anyja, tehát az anyós iránt. Ezért oly hűségesek és engedelmesek a japán nők!
Jaye Mishio egyebek közt a következő japán regét mondotta el: A világ kezdetén csak egy pár Isten volt: Iszangi és Iszamani. Ezek egy fecske-pártól megtanúlták a szerelmet s idővel hét gyermekük született. A gyermekek közül egyiknek, a napistennőjének unokája: az első mikádó. A hatalmas császár utazása közben, a mikor már az istenek is elszaporodtak, két leánynyal találkozott, kik közül a szebbiket, a ki olyan volt, mint a cseresznye virág, feleségül vette.
Ezért lettek azután gyermekei, az emberek is ép oly szépek és mulandók, mint a cseresznye virág. Ha a csunyábbikat vette volna el, halhatatlan lett volna az emberiség! E szerint tehát a mikádó isteni eredetű, de az emberekben is van némi isteni lényeg, a mi meg nem hal, hanem a túlvilágban tovább él. A szellemek tisztelete ezért egyik főparancsa a sintoizmusnak, a japán nemzeti vallásnak.
Japán geologus-kollegáim nem a sintoizmust követik, sem a buddhizmus tanitásait, hanem Konfuciust, a ki minden más vallásalapítóval szemben azt hirdette, hogy az üdvösséget már e földön elnyerhetjük, ha okosan tudjuk az életben a munkát az élvezettel összeegyeztetni.
Dr. Papp Károly
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!