Tambovban nemrég egy Spiridonova nevű fiatal orosz leány merényletet követett el Lusenovszky kerületi biztos ellen.

A leányt elfogták és mindenekelőtt kegyetlenül megkínozták. Az erős idegzetűek, a kik tudomást akarnak szerezni a spanyol inquiziczióba is beillő jelentről, olvassák el az alábbi levelet, a melyet a szerencsétlen leány a börtönből írt egyik rokonának:

Mikor a merénylet megtörtént – írja a szerencsétlen leány – pillanat alatt tele volt a térség kozákokkal. *Üsd le, vágd le, szurd le!* efféle kiáltások hangzottak.

A kozákok kihuzták a kardjukat. Azt hittem, végem van. Elhatároztam, hogy élve nem adom meg magam. A revolveremmel fejbe akartam magam lőni, de a karom élettelenül lehagyatlott, vágás ért.

*Hol a revolvered?* kérdik tőlem és agyba-főbe vernek a puskaagygyal. Próbáltam megszólalni:*Lőjjetek le!* de az ütések úgy kopogtak rajtam, mint a jégeső. Eltakarom az arczomat s ekkor egy tiszt a hajamnál fogva megragadott, fölemelt és azután levágott a kövezetre. Elvesztettem az eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem, a hajamnál fogva vonszoltak a lépcsőn: a lépcső minden kövére odaverődött a fejem. Ismét elájultam. Később vallatni kezdtek. Sem a nevemet, sem a társaim nevét nem akartam megmondani. Verni kezdtek, félholtra vertek. Azután a rendőrégre vittek, levetkőztettek, végigkutattak és mikor ennek vége volt, egy piszkos, csupasz padlóju czellába vetettek.

Déltájban két kozák jött be hozzám s éjfélig a legválogatottabb kínzásokkal gyötörtek. Az egyik az egyik sarokba rugott, a másik vissza. A meztelen hátamat véresre korbácsolták. Az egyik szememet kiverték. S csak mikor végre megmondtam a nevem s megvallottam hogy forradalmár vagyok, távoztak el. De előbb még egyszer, utoljára nekem estek. A hajamat kitépték, égő szivarral égették a testemet és a czizmájuk sarkával tapostak.