A vasbeton-épitkezés csodái
A vasbeton-épitekzés abban áll, hogy a betonba vasrészeket (dróthálót, vasrudakat stb.) ágyaznak be. Míg u. i. maga a puszta beton csakis a nyomóerőknek bir jól ellenállni, a két anyag e combinatiója a húzó, illetve hajlító erők ellen is nagyfokú szilárdságot tanusít.
Ez az aránylag új épitkezési mód, melyet egy Monier nevű franczia kertész talált fel, számos változatban szabadalmazva rohamosan hódított, különösen boltozatok, mennyezetek és az épülteken körülfutó folyósók építésénél, mert a nagyobbfokú szilárdság kisebb méretezést és így jelentékeny megtakarításokat tesz lehetővé.
A szorosabb értelemben vett falépítéseknél azonban csak ott kezd terjedni, a hol a kedvező időjárási viszonyok miatt, vagy más oknál fogva a csekély hőszigetelőképesség nem jó tekintetbe. Ezt a hátrányát annál nagyobb sajnálattal kell kiemelnünk, mert nagy szilárdságával páratlanul áll, különösen akkor, ha süppedékes talajon nagyartányu épitekzésről van szó. Hogy az efféle laza talajon micsoda merész épitkezést tesz a vasbeton szilárdsága lehetővé, annak valósággal csodaszámba menő tanuságait lehetett nemrég látni Tunisban.
A tunisi új kikötő frissen feltöltött partjain ugyanis az idén egy óriási gabona- és lisztraktárt építettek, mely három nagy négyszögletes épületből áll. Mivel a laza talajon egyenetlen süppedéseket lehetett várni, az egészet vasbetonból készítették. Az épitkezés gyorsan haladt előre, de még be sem volt fejezve, midőn a jobboldali szárny, mely 56 méter hosszú és 15 méter széles, és a mely akkor mintegy 20 méter magas lehetett, erősen jobbra dőlt a hosszabbik oldal mentén, olyannyira, hogy rövid idő mulva a baloldali felső éle 31/2 méterrel magasabban volt, mint a jobboldali.
Már maga az a körülmény is, hogy e mellett az épületen a legcsekélyebb repedés sem mutatkozott, fényes bizonyítéka az ily épitkezés szilárdságának. De ez még nem minden. A mérnökök egy cseppet sem jöttek zavarba, hanem rögtön hozzáláttak az épület helyrebillentéséhez, egyszerűen azáltal, hogy a felemelkedett részt homokkal és mindenféle vasakkal megterhelték. E művelet 20 napot vett igénybe, mire aztán az utolsó emeletet is felrakták a mivel az egész 24 méter magasságot ért el.
Első képünk, mely f. év április havában készült, ezt az épülőfélben levő szárnyat megdőlve mutatja, a 2-ikon már helyreigazítva és készen látható, de ezen viszont a balszárny mutatkozik ferdének.
Miután ugyanis az építkezés már hónapokkal ezelőtt minden újabb zavar nélkül befejezést nyert, októberben a balszárny hirtelenül még erősebben balradőlt. Az épület két oldala közt pár óra alatt 5.9 méternyi szintkülönbség támadt, úgy hogy a lapos tető, a 22 méternyi magasság daczára is, nem nagyon messziről egész terjedelmében látható volt.
A süppedés megállapodása után a mérnökök megint ugyanolyan módon hozzáfogtak az épület felegyenesítéséhez, a mivel azóta már teljesen el is készültek. Ki kell emelnünk még, hogy ismét sem a dülés után, sem a helyreigazítás alkalmával a legcsekélyebb pattanás sem keletkezett. Még az ablaküvegek is épek maradtak, sőt a padlózatok, illetve mennyezetek, melyek az egyik oldalon oly tetemes megterhelésnek lettek alávetve, sem mutatnak semmiféle repedést vagy hajlást.
Mindezek oly csodás szilárdságról tanuskodnak, mintha nem is épületekről, hanem egészen tömör, szilárd tömbökről volna szó.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!