Dtum
Login with Facebookk
1907 | December

A Nobel-díj győztesei

A minap osztották ki hatodszor a Nobel-díjat, ezt a nagyszerű nemzetközi pályadíjat,amelyet az alapító végrendelete értelmében egy nagybizottság itél oda vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül a világ legérdemesebb férfiai között. Az idén egy német, egy angol, két franczia és egy olasz ember kapta a díjakat.

A békedíjakat Moneta Tivadar Ernő és Renault Lajos nyerték. A jutalmazottak között a Kipling nevér ismeri legjobban a nagyközönség, ő az irodalmi díjat nyerte.

A fizikai díjat Michelson Albert, csikágói egyetemi tanár nyerte. 45 éves, német születésű ember, egész fiatal korában Amerikába vándorolt ki. Már 30 éves korában egyetemi tanár lett. Rendkívül sok tudományos felfedezéssel gazdagította a fizikát. Az utóbbi években sok szó esett tudományos körökben Michelsonnak arra irányul kisérleteiről, hogy a hosszuság egységének uj mértékét állapitsa meg.

Az ez idő szerint használatos mértékegység, a méter, önkényes annyiban, hogy a Párisban őrzött egy méternyi hosszu irridiumplatinarud nem pontosan tízmilliomod része a föld délköre negyedrészének.

Michelson megkisérelte egy bizonyos fajta világosság hullámhosszának a jelenleg érvényes mérték-méretekhez való viszonyának meghatározását s ily módon abszolút mérték megtalálását.

Kisérletei kivált Angliában és Amerikában keltettek nagy érdeklődést. Michelsonnak sikerült az égi testek látszólagos nagyságát is megmérnie. Nevezetesek a fény megmérése körül végzett kisérletei is.

A kémiai díj nyeretese Buchner Ede, német egyetemi tanár, most 48 éves. Korszakosak voltak az enzyma körül végzett kutatásai. Pasteurnak azt az elméletét, hogy minden erjedési jelenségnek mikroszkópikus méretű apró élplények az okozói, Buchner oda módosította, hogy az erjedéshez nem szükséges, hogy a csirgombák éljenek még: ha elhaltak is, erjedést okozhat a bennük rejlő anyag.

Az orvosi díjat Laveran párisi tanár nyerte el, aki mint a Pasteur-intézet vezetője nagy szolgálatot tett az orvosi tudománynak.

A díjak átadása Krisztiániában történt nagyszerü ünnepélyek keretében, a többi Nobel-díjat pedig az alapító rendelkezése értelmében Stockholmban osztották ki. A hat világhírü jutalmazott arczképét itt mutatjuk be olvasóinknak.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
A Nobel-díj kisiklott vágányából
Kántor Judit

A minapban megint odaitélték a hatalmas Nobel-alapitvány egy hatalmas pályadíját. Megkapta egy angol kémikus. Nagy tudós, kiváló elme, a maga munkássága területén nevezetes szolgálatot tett a kulturának.

Az óriási jutalmat és az óriási dicsőséget becsületesen megérdemli. Nem is erre az esetre, csak ennek az alkalmából mondjuk el a megjegyzéseinket a Nobel-dijról. Annyi immáron kétségtelen, hogy ez a páratlan alapítvány, ha még oly érdemes hivatást teljesít is, eredeti rendeltetésének vágányából – kisiklott.

A ki még emlékszik a Nobel Alfréd alapitó levelére, emlékeznie kell arra is, hogy ő nem egészen azt a hivatást szánta a milliói kamatjának, a mit ez a valóságban teljesít. Nobel Alfréd arról álmodott, hogy az ő alapítványa majd a kultúra területén jelentkező új kiválóságok tehetségének, munkájának, nevének adjon szárnyat. A mióta ő az alapitványt megtette: ilyen kiválóságok igenis jelentkeztek.

Új neveket kapott szárnyára a hír, új talentumok dicsősége ragyogott föl. De egyetlenegy sem volt és egyetlenegy sincs ezek között, a kit a Nobel-dij emelt volna ebbe a magasságba. A Nobel-dijat is mindig érdemes és kiváló emberek kapták, olyanok, a kik megérdemelnek minden dicsőséget: de ezek az emberek, mikor a Nobel-dij a részükül jutott, már meg is kaptak régen minden díszt, minden elismerést, minden hódolatot, minden dicsőséget.

Se Sully Prudhomme, se Echegaray, se Carducci nevét nem a Nobel-dij vitte szét a világba. A Nobel-dij tehát nem egészen az lett, a minek az alapítója szánta, hanem lett a legnagyobb ordó, a mit tudvalévőleg csak olyan ember kaphat meg, a kinek már igen nagy ordói vannak.

Ez bizonyára nem hiba, mert az egész művelt emberiség öröme, mikor ilyen férfiakat földíszítenek. De leszögezzük a Nobel-alapitvány sorsának ezt a tanulságát azoknak a megvigasztalására, a kik egyre keseregnek, hogy a mi ezer meg kétezer koronás pályadijaink nem teremnek új óriásokat a magyar kulturának.

Ime: ez a tudománya a Nobel-dijnak sincs meg. Értéket honorálni tud, de teremteni vagy felfedezni nem. Ez a jó Isten dolga, meg a gondviselésé.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Négy operabemutató Négy operabemutató
Négy magyar újdonság két operaszínen egy hét alatt: álljunk meg...
Városok és falvak Városok és falvak
Munkapárti képviselőknek egy nagyobb számú küldöttsége kereste föl...
Az ó-budai takarékpénztár bukása Az ó-budai takarékpénztár bukása
Ismert kézből vettük az alábbi cikkelyt, melynek konkluziói...
A szegedi árvízkép A szegedi árvízkép
A szegedi árvízkép. Szegeden a közművelődési palotában május 11-ikén...
A kisgazda boldogulása A kisgazda boldogulása
Hazánkban kerekszámban egy millió hold úrbéres legelő van. Ez az egy...
A lovaspoló A lovaspoló
A lovas-polót egész bátran a gazdag emberek mulatságának...
Ujabb léghajótámadás London ellen Ujabb léghajótámadás London ellen
A Wolff-ügynökség jelenti: Az április 1-éről 2-éra virradó éjjel...
Sztaniszlavszkij 75 - Antoine 80 Sztaniszlavszkij 75 - Antoine 80
A színpad művészetének két maga méltóságú munkása érkezett el nemrég...
Magyarellenes hangulat Fiuméban Magyarellenes hangulat Fiuméban
Ép 123 éve, hogy 1779 április 23-ikán Mária Terézia Magyarországhoz...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98