Tiz év előtt Stiger Windisch-Feistritz-i (Stájerország) polgrámester felújította a jégverés ellen a viharágyúzást, mely már régidő óta elterjedt volt a nép körében, mint a harangozás engergikusabb kivitele.

Mária Terézia 1750-ben pátenst adott ki ellene, mert „csak irritálja a felhőket s általa a szomszédok nyakába még erősebb csapás zúdul”. Stiger próbálkozásának látszólag nagy sikere volt s elterjedvén a hír, hogy a viharágyúzás óta Stiger szőlőjét nem veri a jég, oly nagy volt a lelkesedés, hogy már 1900-ban 13,000 állomás volt magában Olaszországban használatban; nálunk és Francziországban is nagyon elterjedtek a viharágyúk.

A szakemberek óva intettek, hogy a túlvérmes reményeket lelohassszák, hisz semmi biztos alap nem volt a viharágyúk hatásának magyarázatára.

Montreix-ban 1906-ban 250 rakétát lőttek fel, melyek 900-1200 méter magasságban robbantak, úgyszintén Rómában Marazzi 60 drb. 8 kg-os bombát lőtt fel 800 méter magasba; de ezek a jégfelhőre semmi hatással nem voltak, a jégverés nem maradt el.

Ezek a sikertelenségek végre a gazdákat is észretérítették s míg az 1900-ban Paduában tartott második nemzetközi viharágyú-congressuson az olaszok lelkesedése folytán Pertner bécsi meteorologus csak nagy nehezen tudta megakadályozni azt a határozatot, hogy a viharágyúzás sikeres volta nem csak gyakorlatilag, de tudományosan is megállapított tény; addig ma már Olaszország viharágyúi a zsibvásáron az ócskavasak között pihennek.

Olaszországban 1902-ben állami bizottságot küldtek ki e kérdés tanulmányozására, mely a jégveréstől legjobban látogatott Castel-Franco Veneto vidékén 200 viharágyút állított fel s később még acetylenágyúkkal is kisérletezett. Blaserna tanár, a bizottság elnöke legutóbb közzétett jelentésében constatálja az öt év alatt a viharágyúzás sikertelenségét. A legjobb ágyúkkal felszerelt helyeken a legerősebb volt a jégverés, kevésbbé erős a kisebb ágyúk tájékán s végre a nem védett helyeket érte a legkevesebb jégverés.

Ezzel a viharágyúzás divatját befejezettnek tarthatjuk s a gazdák jobban teszik, ha kölcsönös biztosítás útján igyekeznek egymást kármentesíteni, mint ha ilyen komoly alap nélkül való és költséges harczot folytatnak a felhőkkel.