A londoni olimpiász torna- és atletikai versenyeinek ismertetésére áttérve, első sorban fel kell sorolnom azon okokat, amelyek lehetségessé tették ezen nagyszabásu világverseny jeles lefolyását. Ha itt-ott kénytelen leszek oly dolgokat is felemlíteni, melyek az ünnepély fogyatékosságáról szólnak, teszem ezt azért, hogy belőle levonja a tanulságot – adandó alkalommal, ha mi is hasonló, avagy más nagyobb ünnepélyt rendeznénk – ezen hibákat elkerüljük.

Azon fontos körülmények, melyek lehetségessé tették e világverseny megtartását, a következők:

1. A város alkalmas az olimpiász megtartására; egész sereg vérbeli és tapasztalt sportember állott a rendezés élén.
2. A világváros hatalmas és gazdag tényezői nem riadnak vissza semmiféle áldozat meghozatalától sem.
3. Az összes rendezők egyetértő munkássága.
4. A megfelelő, majdnem mindenkit kielégítő versenyszabályok.
5. A külföldi versenyzők nagyszámu nevezései, melyek e hatalmas versenynek nemzetközi jelleget adtak.

A legfőbb kellék – a megfelelő szép idő – hiányzott. A naponkinti gyakori esőzés volt a legnagyobbrészt az oka annak, hogy a 100,000 ember részére előkészített Stadion csak ugy kongott az ürességtől.

A versenyeket lebonyolító bizottságok élén lord Desborough, az angol olimpiai bizottság elnöke állott. A versenyeket többféle bizottság vezette. A munka megkönnyítésére, két versenyirodát állítottak fel a Stadionban.

Az olimpiai versenyek lebonyolítására szolgáló tér, a hatalmas méretű versenypálya felülmulta az összes eddigi e czélra szolgáló pályákat. Az előkészítő bizottság technikai osztálya valóban büszke lehet ezen alkotására. E mintapálya valószínűleg megmarad a londoni sportegyletek tulajdonában.

A pálya alakja ellipszis. Részei: A belső gyeppálya, mely körülbelül 200 méter hosszu és 70-80 méter széles, s az ezt körülvevő 7-8 méter széles futó (salak) pálya és a 10-12 méter széles kerékpár (czement) pálya. Az ülőhelyek a pályát minden oldalról körülzárják. Van két sor páholya és 20 sor ülőhelye, mely az állóhelyekkel együtt 80-100,000 ember befogadására szolgált.

Külön fel kell említenem a király részére elkészített páholyt, melynek díszletei vagyont érőek voltak.
A versenyek folyását a versenypálya összes helyeiről igen jól lehetett figyelni. A pálya a szél ellen minden oldalról védve van.

A pálya legértékesebb részét száz méter hosszu és tíz méter széles uszómedencze képezi, mely alá a három emelet magas ugróhíd, gép segítségével két-három percz alatt alásülyeszthető. Az uszómedenczétől balra és jobbra két fából épített, fél méternyi magas emelvény volt felállítva. Itt folytak a birkozó versenyek.

A tornászati versenyek lebonyolítására hat aczél-, hat bőrrel bevont aczél nyujtó, két vaskorlát, két tornaló, továbbá két pár szabályozható gyűrűhinta és két függeszkedésre szolgáló kötél szolgált. Az utóbbi függőszerek egy 8-10 méter magas állványra voltak erősítve. Megfelelő tornaszer volt részükre a nyujtó és függeszkedő kötél; a korlátok karfái ellenben szokatlanul rövidek; a tornaló teste pedig aránytalanul vastag volt. A gyűrűhinta hevedere igen hosszu lévén, nehezen volt kellő mozgásba hozható és igen szokatlanul esett rajta a tornászás.

A tornaszerek méretei nem feleltek meg az Európai Tornaszövetség helyes szabályainak. Elég kár. Rossz tornaszeren képtelen a versenyző teljes képességeit kifejteni. Ha a tornaszerek megfelelőek lettek volna, ugy a pálya felszerelését ideálisnak mondhatnám.

Az öltőzőhelyiségek a tribünök alatt vannak elhelyezve, mintaszerűen felszerelve padokkal, mosdókkal, fürdőmedenczékkel stb.

Ugyanitt volt berendezve két tágas terem a mentők részére; két irodahelyiség a versenyt lebonyolító rendezőség számára és egy tábori postakocsi a táviratok feladására.
Ez utóbbi igen praktikus dolognak bizonyult és nagyban megkönnyítette a hírlapi tudósítóknak a munkáját.