Dtum
Login with Facebookk
1909 | Április

Wright Wilbur levele a „Tolnai Világlapjá”-hoz

Néhány évvel ezelőtt az amerikai ujságok nyomán Európában is elterjedt a hire annak, hogy az Észak-karolinai Kitty Hawk városkában két yankee valósággal belebolondult abba az erőlködésbe, hogy meghódítsák a levegőt és feltalálják a repülőgépet.

El volt mondva az ujságokban, hogy a két bolondos amerikai ember teljesen félrevonult a világtól egy kunyhócskába. Ott azután egyebet sem csináltak, csak a repülőgépük megszerkesztésén törték a fejüket. Szegény ábrándozók!-mondották az emberek a hír olvasásakor. – Lám, megbolondultak ezek is a lehetetlen után való vágyakozásba, mint annyi ezren évszázadok óta! Hát lehetéséges volna-e az, hogy az ember madár módjára repkedjen a levegőben? Mindent kitalálhat az ember, - mondották a kételkedők – csak éppen ezt az egyet nem!

Teltek az évek – s mi történt? Ismét megemlékeztek az amerikai lapok a két különös yankee-ről, de most már egészen másképpen. A világ elámult azokon a hireken, a melyek ujból szárnyra keltek róluk. Hiszen kiderült, hogy az a két yankee éppenséggel nem bolond, hanem mind a kettő lángeszű ember! S a min olyan sokáig törték a fejüket remetésükben: ime, megvalósult! Kitalálták, megcsinálták a kormányozható repülőgépet, a melylyel madár módjára röpködhetnek a levegőben ide-oda.

Mindnyájan olvastuk azokat a híreket, a melyek a Wright-testvérek repülőgépének sikereiről szólnak. Lapunkban már az első kisérletek óta többször mutattuk be fényképfelvételekben a csodálatos repülőgépet s a vele végzett kisérleteket. Mostanában, mint tudjuk Francziaországban mutatta be a repülőgépet s a vele végzett kisérleteket. Mostanában, mit tudjuk Francziaországban mutatta be a repülőgépet Wright Wilbur. A spanyol király s később az angol király is Pauba utazott, hogy láthassa a csodálatos találmányt.

Olvasóink bizonyára szintén nagyon szeretnék látni ezt a világ csodáját s ez indított bennünket arra, hogy megkisérljük: hátha módját ejthetnők annak, hogy ne csak képeinken, hanem a valóságban is gyönyörködhessenek a Wrigt-testvérek repülőgépének felszállásában. Semmi áldozattól nem szoktuk mi visszariadni, ha arról van szó, hogy olvasóinknak valami meglepő, eredeti érdekességgel kedveskedjünk irántunk tanusított nagy szeretetük és ragaszkodásuk viszonzásául.

Elhatároztuk tehát, hogy módot adunk olvasóinknak a Wright-testvérek repülőgépének és felszállásnak megtekintésére. Lapunk szerkesztője levelet irt Pauba Wright Wilburnak s megkérdezte tőle: hajlandó volna-e bemutatni a repülőgépet Budapesten, a Rákos-mezején? Egyben értesített őt arról, hogy a „Tonai Világlapja” 20.000 korona tiszteletdijat adna neki a felszállásért s egyben megtéritené a repülőgép szállitásának költségeit is.

Az volt ugyanis a tervünk, hogy e felszállás megtekintésére meghivjuk a „Tolnai Világlapja” összes előfizetőit. Sajnos, e tervünk nem sikerült. Wriht Wilbur szives hangu levélben válaszolt lapunk szerkesztőjének és sajnálkozással jelentette ki, hogy ez idő szerint nincs módjában a Budapestre való utazás. A nagy ember levelének hasonmását itt mutatjuk be olvasóinknak.

Wright Wilbur, a repülőgép egyik feltalálójának sajátkezű levele a „Tolnai Világlapja” szerkesztőjéhez. Huszezer korona tiszteletdíjatf ajánlottunk fel Wright Wilburnak, ha bemutatja Budapesten a repülőgépét. Összes előfizetőinket meg akartuk hívni e felszállás megtekintésére. Wriht Wilbur azonban sajnálkozással felelte, hogy ebben az évben nem jöhet Budapestre. Kötelezettségei máshová szólítják. A nagy férfiu angol levelének magyar forditását e czikk szövegében találják meg olvasóink.

A levél magyar fordítás a következő:

Pau, márczius 1.
Kedves Uram!
Levelét megkaptam és sajnálom, hogy kénytelen vagyok azt válaszolni rá, hogy ebben az esztendőben nem lesz lehetséges a Budapestre való utazásom.
Igaz hive
Wilbur Wright s. k.

Szívünkből sajnáljuk, hogy szép tervünk nem valósulhatott meg. De a levél még sem fosztott meg bennünket minden reménytől. Wright Wilbur nem mondott le végleg a meghivás elfogadásáról, csak azt mondja, hogy ebben az évben nem lehetséges Budapestre való utazása. Most ugyanis az egész esztendőre kötelezettséget vállalt már a külföldön való felszállásokra. Talán később mégis megvalósíthatjuk a tervünket, a melylyel előfizetőinknek kedveskedni akarunk.

A levéllel együtt két arczkép is érkezett: a két zseniális testvér legujabb arczképei. Itt mutatjuk be ezeket az arczképeket: az egyik, a kisebbik Wright Wilburt, a másik pedig Wright Orvillet ábrázolja.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Mi módon találták fel a repülőgépüket a Wright-testvérek
Kántor Judit

Orville és fivére Wilbur megőrizték azokat a szelid, patriárkális vonásokat, a melyek között Dél-Karolinában felnőttek. Atyjuk evengelikus lelkész volt s mindketten örököltek tőle valami papaias egyszerüséget. Való, hogy nem a maguk személyének dicsősége lelkesíti őket, hanem az eszme. A haladás misszionáriusi ők.

Megtehették volna, hogy nagy reklámot csapjanak s nagy belépődijakat szedjenek a kisérleteikre kiváncsi közönségtől s ilyen módon meggazdagodjanak. De ők nem mutatványokat akarnak végezni, hanem kisérleteznek. Kétségtelen, hogy meg akarják nyerni a kormányozható léghajó feltalálására kitűzött dijakat, de csak a győzelem kedvéért. Hiszen ez összes dijak sem fedeznék a kiadásaiknak egytized részét sem. A legnagyobb dij, az amerikai, még a gép árát sem téritené meg. Az ő igazi jutalmuk: maga a repülés.

Wright Orville nem beszédes ember. Megfelel ugyan minden kérdésre, de gyorsan és kurtán, mintha táviratokat diktálna.

A repülőgép eszméje harmincz évvel ezelőtt, még gyermekkorukban kezdte foglalkoztatni a Wright-testvéreket. Atyjuk valami repülő-játékot vitt nekik s ezt annyira megkedvelték, hogy örökösen vele foglalkoztak és utóbb egész sereg mást csináltak a mintájára. Nagy tekintélyt szerzett nekik ez a mesterkedésük a gyermekpajtásaik körében.

Jött azután az iskola, a munka, és elfeledték a repülő masinát… De akadnak vágyak és ifjukori álmok, a melyek nem tűnnek el teljesen a lélekből s határozott befolyással vannak néha a férfi terveire a nélkül, hogy észrevenné ezt. 1896 nyarán a Wright-testvérekhez is eljutott a hire Lilienthal kisérleteinek s repülőgépe lezuhanásakor történt tragikus halálának.

Ismét érdeklődni kezdtek ezután a repülő terve iránt s elolvasták a kisérletekről szóló összes munkákat. Tanulmányaik közben sok mindenre rájöttek, a többi közt arra is, hogy a számok logikája nem felel meg a légűr logikájának. Egyre jobban belemerültek a tanulmányaikba s éjjel-nappal kutatták a repülés titkát. Meggyőződtek arról, hogy teljesen ismeretlen törvényeket kell felfedezniök.

Olykor még álmából is felverte egyikőjük a másikat, hogy elmondja neki hirtelen támadt ötletét. Később abbahagyták rendes foglalkozásukat is, bucsut mondva kis biczikli-gyáruknak. Valósággal remete módjára kezdtek élni, mühelyükbe bezárkózva. Senki sem látogathatta meg őket, ős sem érintkeztek senkivel. Az emberek már azt kezdték rebesgetni róluk, hogy megbolondultak. Még családjuk tagjai is nagy szánalommal tekintettek rájuk.

Műhelyük távol esett a lakásuktól s kivülök csak két mechanikus dolgozott benne. A két testvér a folytonos együttdolgozás révén a gondolataiknak olyan közösségére tett szert, hogy elég volt egyetlenegy szó, egy tekintet, vagy egy intés, megértette az egyik a másik szándékát és gondolatait. Orville elmondotta, hogy a mikor ellenkező volt a véleményük, néhány percznyi értekezés után nyomban megegyeztek, elfogadva az egymás véleményét. De a helyzet, most már megfordítva, ismét ugyanaz maradt. Ilyenkor nagyot nevettek.

Két ilyen ember teljes egyetértésre, együttműködésre volt szükség, hogy kiderülhessenek a repülés titkának törvényei. Gépjük minden kis szege életveszedelmes kisérletek és mély gondolkodás eredménye gyanánt került a helyére. Nincs azon a gépen semmi, a minek szükségességét algebrai formulával be nem lehetne bizonyítani.

- Mit érez ön a gép repülésekor? – kérdezték Wright Wilburtól
- Ugy tetszik nekem, - felelte – mintha mozdulatlanul függenék a levegőben.
- Nem látja rohanni a földet és a tárgyakat?
- Valóban, a mikor elindulok, olyan módon látszanak a tárgyak, mint a mikor rohanó automobilról nézem a vidéket. Elrohan minden a szemem előtt. De a mikor felemelkedem a magasba, egyszerre helyreáll az általános nyugalom. Nem érezzük, hogy repülünk s a leszállást nem vesszük észre biztosan még azt a pillanatot sem, a melyben a gép a földre ért. A repülésre csak a szél ereje emlékeztet bennünket. Jól meg kell fogni a kalapunkat, hogy le ne repüljön a fejünkről.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Wright levele Wright Orville, a repülőgép egyik feltalálója. A Tolnai Világlapja számára készült legujabb arczképe
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98