A magyar kulturának igen kiváló munkása hunyt el a hetekben, Dr. Nécsey László (szül. 1878 deczember 19-én Verebélyen, Bars megyében), a Szépművészeti Múzeum fiatal tisztviselője halt meg november 11-én a dalmácziai Lesina szigeten, hová tüdőbajának gyógyítása végett utazott. Szerény, feltünést kerülő ember volt.

Csak kevesen ismerték, de ezek a kevesek igen nagy reménynyel voltak iránta, s most, midőn váratlanul elköltözött közülünk, mély fájdalommal mérik a nagy veszteséget, mely korai halálával serdülőben levő műtörténeti irodalmunkat érte.

Pedig még alig fogta kezébe a tollat. Kisebb-nagyobb czikkeket irt művészeti eseményeinkről és egy hosszabb értekezést a quattrocento sokat vitatott alakjáról, Antonio (Vittore) Pisanóról. Legtöbbet a „Revue de Hongrie”-nak dolgozott, melynek egyik főmunkatársa volt. Akár magyarul, akár franczia nyelven irt, mindig finoman, választékosan tudta előadni az ő kitűnő meglátásait és találó elemzéseit.

Nagyon vigyázott rá, hogy soha többet és mást ne mondjon, mint a mennyit és a mit épen gondolt vagy érzett. Mert a fecsegést, a frázisokat szive mélyéből megvetette. Ez jellemezte őt az életében is. – Kiváló szakképzettségét és nagy európai műveltségét a budapesti, müncheni és párisi egyetemeken sajátitotta el, de a művészetek iránti nagy rajongását már a szülői házból magával hozta.

Édesatyjának, Nécsey Józsefnek egész ki s múzeuma van odahaza, Verebélyen, az általa fölkutatott műtárgyakból és régiségekből, testvérbátyja pedig, az 1902-ben 32 éves korában tragikus körülmények között elhalt Nécsey István, országszerte, sőt a külföldön is ismert festő és természetrajzi illusztrátor volt.

– Nécsey László korai halála a Szépművészeti Múzeumot egyik legbuzgóbb és leghasznavehetőbb munkaerejétől fosztotta meg, ki finom izlésével és nagy tudásával igen üdvös szerepet töltött volna be a múzeum gyűjteményeinek kiegészítésénél.

Temetése november 20-án ment végbe szülővárosában, Verebélyen, nagy és előkelő gyászoló közönség részvételével. A Szépművészeti Múzeum igazgatója, dr. Kammerer Ernő min. tanácsos, kinek a boldogult asszisztense volt, személyesen jelent meg, hogy a ravatalon elhelyezze az intézet hatalmas babérkoszorúját.

pk.