Régi dolog, hogy sokkal könnyebb rombolni, mint építeni. Egy szerencsétlen, hamis interciókat szolgáló ötlet hosszu évek nehéz és érdemes munkájának eredményeit teheti tönkre. Amiként tönkre tette a csepeli gyár sportegyletének minden eddigi erkölcsi eredményeit az a szerencsétlen gondolat, mely a gyár sport-egyesületét beleolvasztotta egy fővárosi egyesületbe.
Mindenki tudja, hogy a Weisz Manfréd-féle hadfelszerelési művek sportegyesületéről, a Csepeli Atletikai Klubról van szó, mely a labdarugó szövetség iránt érzett merő dacból föladta önállóságát, lokális jellegét és hiu vágytól sarkalva, beleolvadt a Budapesti Atletikai Klubba. Hogy ebben a beleolvadásban a CsAK mindent kockáztatott és mindent nyert, az csak a két egyesület barátait vagy ellenségeit töltheti el örömmel vagy bosszusággal. Bennünket, a nyilvánosságot, mindez nem érdekel. De foglalkozni kell az ügy tanulságaival, melyek igen alkalmasak arra, hogy okulást vonjunk le belőlük.

Kétségtelen ugyanis az, hogy a Weisz Manfréd-féle gyártelepek hivatalnokainak és munkásainak a komoly sportmunkára való egyesülése igen nagy nyereség volt a magyar testnevelésügynek; aminthogy általában nyeresége sportunknak minden uj egyesület. De amig az egyéb társadalmi sportegyesülések legalább csak a testi kultúra terjedése és terjesztése szempontjából érdemelnék figyelmet, addig egy-egy ilyen nagy iparvállalat keretei között alakuló sportegyesületnek a sportjelentőségen messze tulterjedő szociális fontossága is van.

Nem okvetlen szükséges, hogy a modern társadalom-tudomány mélységes problémáival behatóan foglalkozzék valaki, ha észre akarja venni azokat a pontokat, amelyekben közgazdasági életünk legnagyobb problémája, a munkás kérdés, érintkezik a sportkérdéssel. Minden ujságolvasó és átlagműveltségü ember megértheti azt, hogy a munkásszociologiának két fő müködési tere van. Egyik: a társadalmi osztályok és a nemzeti eszmék ellen folyó szervezett izgatás ellensulyozása és hatálytalanítása. A másik: az alkoholizmus korlátozása. Prédikációval és szépen megírt értekezésekkel egyik téren sem lehet sikert elérni. A társadalmi osztálygyülöletet a mesteségesen emelt válaszfalak ledöntésével, nemzetköziség mételyét a szivek mélyén szunnyadó nemzeti virtusok öntudatra lobbanásával lehet ellensulyozni. És ez alkohol élvezet szenvedélyét csak egy olyan nagyobb szenvedély tüzének ápolásával irthatunk ki munkásainkból, amely a pálinkás boltok és kocsmák helyett az Isten szabad ege alá vonja a pihenő órákban egy erősebb szenvedély kielégítésére.

Nem kell példákért az egyedül üdvözítő Angliába mennünk. A szemünk előtt fejlődő magyar, különösen budapesti sportélet ezernyi elő példával igazolja azt, hogy a testedző sportoknak csodálatos társadalmi hivelláló? erejök van. Nem egy élő példa áll előttünk, hogy a munkás egy sorban, sőt egy egyletben sportol a mágnás ifjuval. A társadalmi rang demokratikus egyenlőséggé olvad ott, ahol nemes hevülettel és acélos izommal, küzd az ifju a legősibb emberi természetnek, az erőnek érvényesüléséért. Mert az erő kultusza örök és állandó emberi természet, amely egyformán meg van a kérges kezü munkásban épugy, mint a rózsás körmeit gondosan ápoló főrangu vérben. De míg az erő kultusza a XX.-ik században a magasabb intellektuális képességekkel bíróknál öntudatos eszköz nemzeti és faji erősködésünk érdekében addig az alacsonyabb müveltségi fokuaknál az csak öntudatlan kielégítése a természetesebb emberi ős-szenvedélynek.