Az idei termés véget vet a spekulációnak

1910 | Június

Az 1909. év folyamán igazán eljutottunk ahhoz a veszedelmes ponthoz, mikor már az élelmiszerek drágasága elviselhetetlenné és végromlással fenyegetővé kezdett válni. A tiszavidéki buza legmagasabb effektiv ára métermázsánkint 34.20 korona volt és ha ebben az arányban fejlődtek volna az árak továbbra is, akkor a közönséges barnakenyér rövidesen a gazdag emberek luxus-cikkévé vált volna.

Mindenekelőtt tekintsünk vissza a multba és állapitsuk meg négy évre visszamenőleg az ország buza-termésének mennyiségét. Ez, a tényleges termést feltüntető hivatalos kimutatások szerint 1906-ban 53.7, 1907-ben 32.7, 1908-ban 40.5, 1909-ben 30.8 millió métermázsa volt, tehát a négy év közül 1909-ben értük el a leggyengébb eredményt. Magyarország utolsó évi 30.8 millió mm. buzaterméséhez járult Ausztria 16 millió mm. buzatermése, a monarchia tehát a saját szükségletének fedezésére kerek 47 millió métermázsa buzával rendelkezett.

Hogy mégis az év folyamán 10 hónap alatt 9.550,446 métermázsa külföldi buza hozatott be a monarkia területére, az — tekintve, hogy a két állam belső szükséglete mintegy 51 millió métermázsára becsülhető — nem ébreszthet fel csodálkozást, de, hogy már 1909. évi augusztus havában 542,969 mm. idegen buza hozatott be a monarkia területére, az már igazán oly jelenség, amely csodálkozást kelt.

Hiszen az csak nem gondolható, hogy a két ország 47 millió mm. buzatermését augusztusig felemésztettük és már augusztusban importra szorultunk, mi okból kellett tehát ily hamar igénybe vennünk a külföldi segélyt? Ez a kérdés azonban nem sokáig marad megoldatlan kérdés, ha a lefolyt eseményeket emlékezetünkbe visszaidézzük.

Köztudomásu, hogy a termelők — az agráriusok ösztönzésére — aratás után az általuk annyira leszólt rideg spekuláció karjaiba vetették magukat és az árak felhajtása végett visszatartották terményeiket. Mondják, hogy a többek közt egy debrecen-vidéki nagytermelőnek öt évi buzatermése fekszik a magtárban, mert a 34 koronás buzaárt sem tartotta elégnek. Szóval, a nagytermelők spekuláltak és emberbaráti törekvéseik eredménye a kenyér árának rohamos felszökése, az idegen buza nagy arányu beözönlése és külkereskedelmi mérlegünknek főleg a nagy buzaimport okából 200 millió koronával való megromlása.

És mit értek el a spekulációval a saját javukra?
Azt, hogy az idegen buza lassan mégis csak lenyomta a buzaárakat, ma már oda van a 34 koronás buzaár, a tiszavidéki buzát 21.10-22.15 koronával jegyzik, a nagy termelőknek pedig mintegy 3—4 millió mm. tavalyi buzájuk hever magtáron, melyet a 40 koronás, vagy még magasabb árakra várakozva, visszatartottak.

Ha ez évben ismét gyenge vagy közepes termésre volna kilátás, az agráriusok kétségkivül folytatnák manőverüket. Csakhogy a teremtő gondoskodott arról, hogy a fák ne nőhessenek az égig. Az idei terméskilátások a lehető legkedvezőbbek, minden beérkező tudósitás a vetések állásának brillíáns voltát ecseteli; csak igen kevés helyen mutatkozik a rozsda és a jégeső tett itt-ott némi kárt. Mindez az országos átlagon alig változtat és ha valami különös csapás be nem következik, vig aratásnak nézhetünk eléje, mely némelyek szerint rekord-termést hoz, de a kevésbbé vérmes reményűek is a középtermést jóval meghaladó eredményre számitanak.

A földmivelési miniszter gazdasági tudósitói is a várható hozamot buzában május végén 51.9 millió métermázsára taksálták, tehát majdnem annyira, mint amennyi az 1906. évi rekord-termés volt. De ezt a becslést a földmivelési minisztérium nem tette közzé, nyilván azért, hogy a buzaárak hanyathomlok való esését ne mozditsa elő és lehetővé tegye, hogy a nagytermelők tavalyi készleteiket még mindig elég jó áron értékesithessék.

De az agrár-manőver teljes csődöt mondott, a budapesti gabonatőzsdén igen nagy a kinálat, de csekély a kereslet, az árak nap-nap után 30-50 fillérrel esnek és mindenki csak a napi szükséglet erejéig vásárol. Jól teszik, akik igy járnak el, figyelembe véve, hogy nemcsak Magyarországon, de világszerte dus aratásnak néznek eléje. Hadd legyen már egyszer olyan bő termés, melynek a termelők és a fogyasztók egyaránt hasznát látják.