London, 1910. szept. 23.

Teljes rezignációval fogok tollat, mire levelem megérkezik, már elterjed az én szomoru szereplésem hire.
Egy héttel a verseny előtt, csütörtökön délután indultam el Budapestről. Mikor az ablakon át bucsukézszoritást váltottam a MAC igazgatójával, aki kikisért a pályaudvarig, az utolsó percben két fekete ruhás apáca libbent be a kocsimba. Babonásan megjegyeztem: ugy látszik, nem lesz szerencsém.

Egész éjjel utaztam. Pénteken délután Frankfurtban megfürödtem. Szombaton Brüsselben tartottam stációt, ahol 25 m.-es uszódában (egy helyen mélyvizi fordulóval, ellökés nélkül 2:36-ot usztam Meyboom mérése szerint. Vasárnap megérkeztem Londonba. A Hotel Westbournbe szálltam, melynek már több izben volt magyar sportman vendége. Minthogy a vasárnap Londonban teljes munkaszünetre utal, ezt a napot pihenésnek szenteltem. Másnap két hü kisérő barátommal, az angol szótárral és egy bedekkerrel elindultam az uszoda felfedezésére.

Másfél órai kalandozás után ráakadtam a London legveszedelmesebb városrészében épült Shoreditshbadsra, mely egyike a város legszebb uszodáinak. Egyenesen versenycélokra épült, a legmesszebbmenő sportszerüség szemmeltartásával. A medence körül páholyok, és zártszékek állnak a közönség rendelkezésére. A medence hossza 33 1/3 yard, szélessége 16 yard. A mélyviz körülbelül 3 méter, legkisebb mélység 4.25 m. A víz hőfoka 16-17 fok Celsius.

Első tréningem nem járt kielégitő eredménnyel. 2: 37.2-et usztam, a 100 yard 1: 05 volt. A parton néző angolok kicsinylőleg csusztatták a stoppert a mellényzsebükbe. Másnap, pihentebben 2:32-őt usztam, (volt, aki 2:31.2-őt mért), ami az angolok előtt teljes mértékben helyreállította a tekintélyemet. Ily jól a Millenárison sem usztam soha tréningben, amiből azt következtetem, hogy a Shoreditsch-uszoda könnyebb a Millenárisnál. Ez a tréningeredmény kezdte eloszlatni kishitüségemet, mely szerencsétlenségemre minden nagyobb verseny előtt elfog. A bajnokság előnapján pihentem.

Az uszoda gyönyörüen fel volt diszitve. Példás rendezés. A szüneteket zenekar tölti ki. Szorongva léptem be az öltözőmbe. Kétszeresen rámnehezedett az a fojtogató depresszió, amely vasárnap óta egyre nyugtalanított s melyet a teljes elhagyatottság érzete még inkább növelt.

Kilátásaimat eleve megnyirbálták az előfutamokkal, melyeket félreismerhetetlen célzatossággal állítottak össze. Az első előfutamban mellém Beaurepairet, Gilest és Zachárt tették. Battersby két gyenge angollal uszott. Még jó, hogy Zachár nem jött el, különben megöltük volna egymást. Igy is erős volt az előfutam, mert Giles 4 hosszon át eléggé szorongatott. Az előfutamot 2:42 alatt nyerte Beaurepaire, az én időm 2:45, Gilesé 2:48 volt az első 100 yardot (1:03) nem tudtam a döntőig kiheverni. Battersby az előfutamát 3:01 alatt kényelmesen nyerte.
Háromnegyed óra mulva felállottunk a döntőhöz.

A védő Battersby startol legjobban, Beaurepaire azonban hamar az élre kerül és az első 33 yardnál 18.8 mp. alatt négy yard előnynyel fordul. Ez előnyét a második fordulónál megkétszerezi. Itt a második helyen még nagyon kevéssel én feküdtem. E sorrend a 100 yardnál is megmarad, melyet Beaurepaire 1:02.8 alatt hagy hátra. Battersby a negyedik fordulónál elhagy, de még mindig 4 ½ yarddal van az ausztráliai mögött. Tompa kétségbeesés szállt meg, éreztem, hogy minden elveszett. Az ötödik fordulót lecsuszva rosszul veszem. Az utolsó hosszba Battersby 2 ½ yard előnnyel megy bele. Beaureparie már 5 yarddal vezet, ennyivel is nyer. Semmi erőm nem volt finiselni.

A hiteles eredmény:
1. F.E. Beaurepaire 2:30
2. T. S. Battersby 2:32.4
3. Las-Torres 2:35
4. Faircioth 2:48.8.