Félix párisi fényképész örökítette meg lapunk számára e négy bájos leánykát, kik eleven hirdetői a „hosszuruhás” gyermekek divatjának. Míg a mamák ruhája néha a lehetőség határán tul is rövid, addig leányaikat, az uj angol divatnak hódolva, bokáig érő alkalmi ruhákba bujtatják.

A mily csodásan hat az egyszerüség mindenben, ugy a szép gyermekruhának is ez a fővarázsa. Első képünk hosszu fekete tafotakabátot ábrázol, mely a mulatságba készülő leányka toálettjének stilszerü kiegészítője.

Igen kedves a serdülő leánykák számára készült angol kabát is, anyaga simulékony, lágy seviot, csinos, fürtös fejü viselője bizonyára auto-kirándulásra készül benne, míg két lenge ruhába öltöztetett barátnője már előre örvend a pompás mulatságnak, melyhez fejlődő alakjukat kiemelő öltözékük készült.

A „serdülők bálján” egy előkelő kastély parkjában is feltünést keltett a 14 éves baba, a tavasz e megtestesülése, egyszerü pasztellkék ruhájában, melynek egyedüli disze az aljat szegélyező szalag és gyöngyhimzés. A haj fegyelmezetlen fürtökben göndörödik a hófehér nyakra, s aranyszálai bizonyára mielőbb aranybilincseivé válnak nem egy ifju epedő szivének.

Empirstilü rózsaszin batisztruhájában, aranyrozettás csipkefőkötővel fején ábrázolja a 2-ik képen bemutatott szőke leányka a felnőtteknél is annyira kedvelt vállkendő-divatot. A lenge ruhácska finom szövetét keskeny csipkebetétek szakítják meg s a csipkedísz a fejkötőn is ismétlődik.

Nagyon természetes, hogy a hosszu angol ruhadarabok inkább alkalmi öltözékek, mert a gyermek mégis csak rövid, szabad mozgást, ugrálást és zavartalan játszást biztosító rövid ruhában igazán gyermek.