Függetlenül az akarattól, öröklődik át a családi vonás a leszármazókba évszázadokon, sőt évezredeken keresztül. A közös ősnek, a családalapítónak hamvai már régen elvegyültek a föld porával, talán csak a kegyeletes emlékezés tudja megjelölni, hogy hol adattak át a családi ős földi maradványai az anyaföldnek, ámde a család őse mintegy ujjászületik és tovább öröklődik a késői utónemzedékek egyeseiben.

A világtörténelemnek idevonatkozó legérdekesebb példája a Habsburgok családi arczvonásainak feltünő azonossága. Bármennyire szét is származott a Habsburg-család, azért a jellegzetes közös vonásokat minden egyes családbelin meg lehet állapítani.

Az évszázadok sokasága, a késői utókor nem változtatott a családi vonásokon, a melyek kitörölhetetlenül vésődtek és vésődnek rá minden Habsburg-arczra. V. vagy VI. Károlylyal bátran szembeállíthatjuk XIII. Alfonz spanyol királyt, vagy II. Fülöpöt: vajjon nem fogja-e bármely laikus rámondani, hogy ezek feltétlenül rokonok?

Vagy ott van Jenő főherczeg, Miksa császár, Rainer, Lajos Viktor főherczegek arczképe. Egy pillantás ezekre az arczképekre meggyőzhet bárkit annak igazságáról, hogy a közös leszármazás ismertető arczvonásait eltüntetnie nem lehet.

Nézzük meg közelebbről XIV. Lajos arczképét és hasonlítsuk össze pl. Károly Ferdinánd főherczegével. Itt is ráakadunk a családi vonások azonosságának érdekes példájára.