Dtum
Login with Facebookk
1911 | November

A koldusok és csavargók dalnoka - Jean Richepin

Egy előkelő és érdekes vendéget köszöntünk Budapesten: Jean Richepint, a franczia akadémia halhatatlanjainak egyikét, a Koldusdalok (La chanson des gueux) szerzőjét. Bemutatjuk afrikai eredetre valló, idegenszerű, bodorfürtű fejét, megrajzoljuk néhány vonással merőben eredeti pályáját és egyéniségét, melynek érdekességé megragadja a krónikást.

 

Az Académie Francaise, midőn alig négy évvel ezelőtt befogadta zárt társaságába, melyet kezdeteitől, vagyis Richelieu idejétől fogva a negyven franczia halhatatlan alkot, bizony nehezen nyitotta meg előtte kapuját. Mert a franczia Akadémia mindig nagy súlyt vetett előkelőségének hírére. Különösen a poétákkal szemben volt szigorúan tartózkodó, valahányszor oly pályázók jelentkeztek, kiknek műveiben nem érvényesült kellőképen az, a mit a közfelfogás morálnak fogadott el.

 

Elég erre Zola példáját említeni. A leggondosabban mégis a lirikusokat rostálta meg. Nem volt akadémikus Musset, még kevésbbé volt az Baudelaire, legkevésbbé Paul Verlaine.
Ifjúkorának évei és dalai Richepint is vajmi kevéssé képesítették az akadémikusok értelmében vett halhatatlanságra. Ez a mindenképen nevezetes egyéniség már születésével eredeti vonást kever életrajzába. Algirban született. Ereiben afrikai elemek vegyültük el apja, egy katonaorvos franczia vérével.

 

Műveltségét a párisi főiskolában szerezte. De tüzes lelkülete szélsőségekre ragadta. Ugyanaz a határtalan vakmerőség, mely a már katasztrófájához közeledő 1871-iki háborúban a franktirőrök sorába vitte; néhány évvel utóbb az elnyomottak, a létért keservesen küzdők dalnokává avatta. Ő, ki harminczkét évvel utóbb az érzékenylelkű Theuriet André örökét foglalta el az Akadémia halhatatlanjai közt, 1876-ban kiadta első daloskötetét, a Koldusok és csavargók dalait, melyeknek előhangjában a sors tehetetlen bábjait, a csavargókat, nyomorékokat, kintornásokat, leányzókat, koldusokat, az utcza sarkán kéregetőket hívja magához, így szólva hozzájuk: íme, előttetek áll, ki megért benneteket, mert hiszen a lumpok királya, a poéta ő!


Ez a verskötet megrendítő bizonyítéka volt, hogy Richepin a költőnek mily tisztán látó szemével nézte a szegények és kitagadottak világát. A nyomor, melyet leír, az igazi nyomor, s a jajkiáltás, mely fülébe harsog, forrón dobbantja meg szívét. Nem csoda, hiszen a nyomorúságot ő nemcsak hogy látta, hanem át is élte.

 

Volt hajórakodó munkás Marseilleban, matróz Nápolyban a nagy emelkedést jelez pályáján, mikor, huszonnégy éves korral, felléphetett magaszerzette drámájában egy vidéki színpadon. Richepin nem oly szelíden és édesen dalolt a szegénységről, mint testvére a költészetben, Verlaine Pál, de lantján nem kevésbbé megrázó, kihívó hangok szólaltak meg: átkozta a gondviselést, a világot s nem riadt vissza a legdurvább istenkáromlástól sem.


Dalai feltűnést keltettek nemcsak a nagytömeg széles köreiben, hanem a kritikusok és - a büntető bíróságok előtt is. Richepint törvény elé idézték s reáolvasva, hogy súlyos vétséget követett el a közrend és a közerkölcsök ellen, hartmincz napi fogságra ítélték. Mikor kiszabadult börtönéből, híre hatványaira emelkedett. Most kapkodták el csak igazán a koldusok és csavargók dalait.

 

Richepin pedig, sikerein buzdulva-e, vagy szívének háborgására hallgatva, a következő években újabb versköteteket adott ki, melyeknek egyike már czímében viselte az istenkáromlást. „Ez első könyvemben, - mondja ő maga, a Koldusok dalairól szólva - nincs egyetlenegy fügefalevél sem! Büszke vagyok reá!”


Ahhoz, hogy ötvennyolcz éves korral mégis bebocsáttatást lelt a negyven halhatatlan körébe, más, nagy érdemeket kellett szereznie költői múltja mellé. Irt több nevezetes és feltűnő regényt. Aztán a színpadot kereste fel alkotó erejével. Egy kis vígjátéka után, mely Moliére korának stílusát viseli magán, a heroikus drámáig, Corneille dikcziójának nemes pathoszáig emelkedik föl - s drámai sikerei nyitották meg előtte az akadémia kapuját.


De azért a hatvankét éves Richepin szívét talán most is azok az erős és forró akkordok rezegtetik meg legjobban, melyek a Koldusok és csavargók dalaival először hódították meg számára a világot.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Mit együnk? Mit együnk?
A telefon felkorbácsolta az idegeimet, egy kis nyugalomra volt...
Vértesy Gyula: Árokban, roham előtt Vértesy Gyula: Árokban, roham előtt
Mi minden kellett azelőtt: kényelem, meleg, finom ételek, ...
A párisi olympiai versenyek magyarországi próbaversenye A párisi olympiai versenyek magyarországi próbaversenye
A próbaverseny csekély számú közönség jelenlétében folyt le az...
A római tárgyalások A római tárgyalások
A Duce vasárnap délben bucsulátogatáson fogadta Ribbentrop birodalmi...
Az uj királyné Az uj királyné
Igazi boldogságot talált uj királyunk házasságában. Neje, Zita...
Kislakásos telepek a nyomortanya helyén Kislakásos telepek a nyomortanya helyén
A főváros életének eseménye, hogy eltűnik Budapest egyik...
Hossz és bessz az egzotikus állatpiacon Hossz és bessz az egzotikus állatpiacon
A háboru következtében Európa állatkertjei alig tudnak utánpótláshoz...
Miért késik Lukács grófsága? Miért késik Lukács grófsága?
Ujév után innen s jó forrásból híre ment, hogy a király Lukács...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98