A németek izgató szerek használásával vádolják az amerikaiakat és az angolokat.
Német sportkörök pattantották ki a gyanut, hogy az amerikai és egyes angol atléták és uszók kolosszális formájukat csak részben köszönik a racionális tréningnek.

Ezzel az egyelőre halkan terjesztett váddal került szőnyegre most a soha el nem fakult doping-kérdés. Különösen hat atléta rohamos fejlődését tartják relytélyesnek. Babcock az első a sorban. Bámulatos rugalmassággal, hihetetlen frissességgel ugrált a döntő napján közel öt óra hosszat. Szinte emberfölöttit produkált. Berlinben már mintha ólom lett volna lábában. Árnyéka sem volt a stockholmi Babcocknak.

Ugyanez áll Horinere is, aki 189 centiméterről 175 centiméterre esett vissza. Az amerikai futókban sem hisznek a mindenben kétkedő németek. Nem akarják elhinni, hogy doping nélkül is képesek legyenek minden energiát egyetlen futásra koncentrálni. Meredith, Reidpath és Jackson a gyanusak leginkább. Mind a három atléta csodás finissel győzött, olyan elragadó bravurral, ami idegen, sőt ellenséges érzelmeket kelt a német vaskalapos alaposságban.

Különben nemcsak a németekben keltett bizalmatlanságot a sok szemkápráztató formajavulás. Kiss Géza, a magyar uszócsapat kapitányának annyira feltünt Hatfield bámulatos küzdőképessége és javulása, hogy önkénytelenül is figyelni kezdte. Megtörtént, hogy az 1500 méteres uszás előmérkőzésében félholtan huzták ki a vízből s másnap, mintha galvanizálták volna, olyan spurot vágott ki, hogy 5 mp.-el volt jobb az ideje, mint az előző nap. A verseny után megint a tréner mentette meg a vízbefullástól s a döntőben, megint teljes erővel küzdött. Megfejthetetlen rejtély volt ez.

Kiss Géza az angolok kabinja mellett elhaladva erős és átható szagot érzett.
Hirtelen benyitott az öltözőbe, ahol éppen Hatfieldet masszirozták. Egy vöröses folyadékkal dörzsölték be, de az üveget kelletlenül eltették, amint észrevették a belépő idegent. Kiss Géza kérdéseire, hogy mivel dörzsölték be Hatfieldet, semmitmondó választ mormogtak az angolok. Hatfield persze megint remek versenyt uszott és Kissnek semmi kedve sem volt ellentmondani, mikor a körülötte álló németek dopingról suttogtak.

Tény az, hogy senkit sem értek tetten az olympiászon, sőt nyilt vád sem hangzott el ebben az irányban. Hogy azonban a doping ne juttathasson jogtalan előnyökhöz egyeseket, a németek elhatározták, hogy napvilágra viszik a dolgot és mozgalmat indítanak ellene.

Megérthetjük, hogy vitássá tesznek – legalább röpiratokban – néhány olympiai győzelmet és osztályozzák a rekordokat. Őszintén szólva, kétkedéssel fogadjuk ezeket a doping hireket, de regisztráljuk őket, mert lehetséges, hogy nagy zene-bona támad miattuk. Az amerikaiak ugyanis aligha fogják némán türni a vádakat. Parázs amerikai-német doping-háborura van tehát kilátás, amiből azonban valószinüen a németek fognak vesztesként kikerülni, mert nekik még egy doping-rekordjuk sincsen.