Egyik olasz ujság, a torinói ‹Stampa› londoni tudósítója táviratozza, hogy egész Angolországban nagy az elkeseredés az élelmiszerek hallatlan foku drágulása következtében. Nap-nap után komoly tüntetések vannak Asquith miniszterelnök ellen, noha ő mindent megkisérelt az élelmiszerek árának a rendes nivón való megtartására. A mi azonban egyáltalában nem sikerült neki.

A munkásszövetségek valamennyien határozati javaslatot fogadtak el, a mely mind Asquith energiátlan politikája ellen irányult. Hogy mekkora a drágaság, arra nézve a legjellemzőbb a kenyér árának a növekedése. Ugyanaz a czipó, a mely a háború előtt ötven fillérbe került, most nyolczvan fillér, vagyis a drágulás kerek hatvan százalék.

A munkásszövetségek saját hatáskörükben és eszközeikkel nyomozást indítottak az élelem árának roppant drágulását és annak okait illetően s arra az eredményre jutottak, hogy Angolország kereskedelmi forgalma hihetetlen züllöttségbe jutott.

A hajótulajdonosok hallatlan összegeket kérnek a szállításért, a kikötőkben igen kicsi a rakodómunkások száma s ilyformán azok is igen nagy napszámot követelnek, végül pedig olyan nagy a kikötőkben a hajók torlódása, hogy már csak azért is nap-nap után drágább lesz minden, mert a hajók rakományát nem sikerül piaczra hozni. Ezenközben pedig már Angolországban is megkezdték a hadikenyér sütését. Ezt nem kormányintézkedéssel, hanem társadalmi úton érték el és pedig főképpen a "Daily Mail" ösztönzésére.

Kiderült ugyanis, hogy az angol pékek a háború folyamán rendkivül silány kenyeret sütöttek, noha ezt a hozzá nem értő nem vehette volna észre, mert a kenyér szine éppen olyan szép fehér volt, mint azelőtt. Viszont az anyaga és táplálóereje rendkívül silány volt.

Most tehát olyan kenyeret sütnek, a melyben legalább tiz százalék tengeriliszt van, a mely – irják az angol lapok – nagymértékben javítja a kenyér izét és táplálóerejét. Mindenesetre érdekes jelenség, szemben azzal, hogy néhány nappal ezelőtt az angolok még gúnyolódtak a német, az osztrák és a magyar hadikenyéren.