Az első világháborúban a partizánmozgalom méretei meg sem közelítették a második világháborúban, vagy akár korábban a napóleoni háborúkban tapasztaltakat. A legjelentősebb az első világháborúban a belga és szerb népi ellenállás.

A belga gerillákat szabad lövészeknek nevezték. Érdekes, hogy csak Belgium vallon népessége vett részt az ellenállásban, a flamand többség nem. A flamandok inkább a németekkel rokonszenveztek. A nyomasztó német túlerő, a nagy népsűrűség, Belgium kis területe valódi, nagyarányú, tömeges gerillamozgalmat nem tett lehetővé.

A belga ellenállás nagy rokonszenvet váltott ki, nem csupán az antant, de a semlegesek közvéleményében is. Hoover amerikai politikus (a későbbi elnök) gyűjtést szervezett a belga lakosság számára.

A küldeményeket az angolok átengedték blokádjukon. Később azonban a németek rátették a kezüket a segélyekre, vagy legalábbis ez a gyanú röppent fel, így a brit blokád ismét teljes szigorúságában lépett életbe.