Abrudbányavidéki kirándulásaim alkalmával a szohári völgyben a növényvilágnak egy igen érdekes és ritka esetét láttam.

Öreg fűzfából (Salix fragilis) szép sudár törzzsel egy csinos koronájú berkenye (Sorbus aucuparia) emelkedik ki úgy, hogy megkettőzött összhatását kelti bennünk. (Tényleg Rhode az "Aus der Natur" 1909. évfolyamában egy hasonló esetet leközölvén, ott "Doppelbaum" néven említi igen jellemzően.
Első látásra annyira meglepő, hogy talán turistatréfának gondolnók - ha ugyan turistaútba esnék - de közellépve látni a két elütő és élő faegyént (lásd a képet)

Valószínűleg a fűzfa korhadt odvas törzsére egy mag eshetett, mely az ott keletkezett finom humusban kikelve lassanként hatalmas fává növekedett. Igen érdekesek látszik a fűz nyitott törzsén, hogy a megnövekedett berkenyének nem volt elég az oduban felhalmozott korhadékból szívott táplálék és a rögzítés sem volt biztos, ezért kereste a szilárd talajt, a mit meg is talált a fűzfa csöves törzsén lebocsátott gyökerével.

Különben a két fa teljesen önállóan él és életfolyamataikkal egyáltalán nem zavarják egymást.
Arra elég gyakran van példa, hogy chlorophyll tartalmú felsőbbrangú növény élősködik fákon (fagyöngy stb.) vagy hogy a miénkhez teljesen hasonló esetet emlitsek, nem ritkán a nagyobb korhadt fákon tartózkodó cserjék (bodza, vadegres, galagonya stb.) és dudvák minden élősködési jelleg nélkül, de két kifejlett fának ily módon való együttélése (nem értve symbiosist alatta!) a ritkább esetek közé tartozik.

Ez a mi esetünk tehát, növényélettani szempontból vizsgálva a dolgot sem a symbiosis, sem a parasitismus jelenségeivel össze nem egyeztethető, hanem egyszerűen a nagy természet egy igen érdekes játékáról van szó, mely csodálkozásra készteti az embert.
Bányai JÁnos