Benito Mussolini olasz szocialista újságíró 1914. szeptemberében az Avanti! szocialista újság hasábjain a semlegesség mellett állt ki, melyet ekkor országa és pártja is képviselt. Alig egy hónap múlva ugyanő ugyanezen újság hasábjain már szembeszállt a semlegesség politikájával.

A háború kérdésében mutatkozó pillanatnyi fordulat egy hosszabb távú változás első lépcsője volt, az internacionalizmussal és az anarchizmussal is rokonszenvező Mussolini fokozatosan a nacionalisták, a jobboldal mellé állt, hogy legvégül a szélsőjobboldalon kössön ki.

Mi lehetett az oka Mussolini pálfordulásának? Ormos Mária történész szerint Mussolini eleve idegenkedett minden rendszer-szerű gondolkodástól és ideológiától. Tele volt ambícióval, tettvággyal.

Az olasz nemzeti érdektől, melyet eleinte még gondosan megkülönböztetett a nacionalizmustól, eleve sem idegenkedett. Pálfordulásának döntő oka azonban maga a háború volt. Mussolini attól tartott, hogy „az olasz szocialista párt foglyaként” mintegy „kimarad a történelemből.”

Mussolini 1915. augusztusában kapta meg katonai behívóját. 1917. februárjáig, megsebesüléséig, katonai szolgálatot teljesített. A fronton naplót vezetett. Ebből kitűnik, háborús élményei nem különböztek lövészárokban vegetáló sorstársaiétól.

Szenvtelenül írt sebesültekről, halottakról. 1917. februárjában került kórházba – testéből repeszdarabokat távolítottak el. Mussolini még 1917-ben sem híve az annexiós politikának. Csak 1917 őszén – a caporettói vereség nagy nemzeti megrázkódtatása után – kötött ki végleg a nacionalista jobboldalon. Életrajzírója szerint ekkortól már benne rejlik a leendő diktátor.