Dtum
Login with Facebookk
1917 | Február

Zord idők

A kor, a melyet most élünk, tele van az örökkévalóságba beleragyogó dicsőséggel: de tele van szenvedésekkel is, a melyekről az utókor meghatott hangon, sóhajtva fog mindig megemlékezni. Az erkölcsért, az igazságért bontottuk ki zászlónkat és a győzelem ragyogja be e zászló szárnyát.

De a roham, a melyet vissza kellett és még vissza kell vernünk, páratlanul heves volt, mert még soha a világtörténelem folyamán nem történt, hogy az ádáz erőknek olyan tömege támadott volna, a milyennel mireánk ránk zúdultak ellenségeink. Úgy szervezkedtek nyilt szövetkezésekkel és titkos, áruló czimborázással, hogy a világ minden tája felöl, hátul, oldalt ránktörhessenek, harczosok millióit küldötték ellenünk és hogy ne csak karddal árthassanak, hanem kórsággal is – elzárták előlünk a világforgalom utjait: az éhség és az inség gyilkos nyavalyáival akartak leterittetni bennünket. 

Czéda szándéka a latroknak nem sikerült.
Hasztalan állították minden hősünkkel szembe három katonájukat, semmiféle túlerő nem tudta őket megoltalmazni a vereségre toluló vereségtől. Milliós hadaik véreztek el és a rengeteg vér árán mást, mint kudarczot, futást, gyalázatot nem vásároltak. Apró czinkosaikat legázoltuk, a nagyok tehetetlenül állnak és magukon se tudnak segíteni.

Kiéheztető tervük immár a háború harmadik esztendejében is csak terv még és a mi szükölködést és szenvedést ránk szabadítottak, azt ők éppen úgy, ha nem jobban nyögik, mint mi. Éheznek, fáznak, szükséget látnak, drágaságot nyögnek, holott az ő útjaik más világrészekkel szabadok voltak és holott Amerika a „semleges” táplálta őket buzával, aczéllal, aranynyal, mindennel, a mivel csak segíthetett nekik és rajtuk. 

Mi lesz most, a mikor a buvárhajó, mint szigorú csendőr folyton lesben áll a nagy vizi utakon, hogy ezt a sunyi praktikát, akár tetszik Amerikának, akár nem tetszik, lehetetlenné tegye? Mikor minden héten millió meg millió métermázsa mindenféle dúgárú, a mit ellenségeinknek akartak csempészni, a tenger fenekére sülyed hajóstul együtt.

A háború apostolai még hangosan rázzák a rongyot, de arczuk már sápadt és semleges lapok megirták, hogy egész Angliában vad rémület szállta meg a lakosságot. A gazdagok rengeteg árakon kapkodtak össze minden megszerezhető élelmiszert és dugták el biztos helyre, a kormányok pedig egyik rendeletet a másik után adják ki az adagok csökkentésére. Nagy ipari üzemek beszüntetik a munkát, mert a kazánok hidegek, anyag is alig van és a hajók nagy része semmi áron se hajlandó útnak indulni, mert a személyzet inkább dologtalanul nyomorog, semhogy jó pénzért is – a halálba rohanjon. 

A háborús megpróbáltatások terhét a legutóbbi időben még egy keserves teher növelte. Zordon erővel, dühös kegyetlenséggel tört ránk a tél és új szenvedéseket árasztott reánk. Kegyetlen próba volt, de Hindenburg szavára kell emlékeznünk, a ki az őszön egyszer ezt mondta: – Ha esik az eső, akkor nemcsak mi ázunk, hanem ők is.

És ezúttal ez a nagy igazság ellenségeinkkel szemben még érvényesebb volt.
Mert minekünk csak a kemény tél által okozott közlekedési zavarokat kellett leküzdenünk, hogy a baj megenyhüljön, hiszen Európa legnagyobb, és legértékesebb szénbányái a mi birtokunkban vannak. De az ő helyzetük vigasztalan, mert az egyetlen forrás, a melyből táplálkoznak: Anglia.

És Anglia, ha nem is lenne olyan önző uzsorás, a milyen, akkor is csak egy foghegyre valót segíthetne rajtuk. Olaszországban már tavaly télen harmincznégy koronát fizettek egy métermázsa angol szénért, pedig akkor még a blokád nem pusztította a hajókat és Francziaországban már deczemberben valóságos lázadások voltak a szénhiány miatt. Nagy franczia városokban már hónapok óta nem járnak a villamosok és nincsen esti világítás. 

A mi minálunk csak muló baj volt, bár keserves, de bizton orvosolható: ellenségeink országaiban végzetes veszedelem, a mely napról-napra erősebben érezteti a maga sorvasztó hatását. A francziák már csak egynegyed kiló czukrot kapnak egy hónapra, a párisi napilapok csak hetenként kétszer jelenhetnek meg.

Ezek a teljes kimerülés jelenségei, a melyekkel szemben nekünk csak egy jelszavunk lehet: kitartás!

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A tél felcicomázta a házikót Egy éjszaka hótakarója
Cikk-ajánló
Megszületett Balázs János Megszületett Balázs János
1905. november 27-én Alsókubinban megszületett Balázs János festő,...
A csontvázak palotája , az osteológusok  tudományos munkája A csontvázak palotája , az osteológusok tudományos munkája
London városának kellős közepén, a College Place 61-es száma alatt...
Arany János angolul Arany János angolul
William N. Loew nagyon sok évvel ezelőtt, még fiatal korában került...
Síverseny a budai hegyekben. Síverseny a budai hegyekben.
A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület és a Magyar Sí Klub február...
Görög élet és műveltség Görög élet és műveltség
A görög-római világgal foglalkozó tudomány iránt nálunk bizonyos...
Három szovjetmarsall szétrobbantotta a vérengző GPU-t Három szovjetmarsall szétrobbantotta a vérengző GPU-t
Lassan fokról-fokra ébred annak tudatára az orosz emberiség, hogy a...
A szerves kémia születésének századik évfordulójára, a szerves vegyületek A szerves kémia születésének századik évfordulójára, a szerves...
A szerves kémia oly hallatlan virágzásnak indult, hogy az elrepült...
A segesvári Petőfi szobrot visszaköveteli Románia A segesvári Petőfi szobrot visszaköveteli Románia
Az aradi Szabadság téren Vignatti Rafael budapesti szoboröntő most...
Megalakult a Magyar Olympiai Bizottság Megalakult a Magyar Olympiai Bizottság
A magyar olympiai bizottság f. h. 15-én tartotta alakuló ülését a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98