Most, hogy egy német hidász katonatiszt találmányát akarjuk ismertetni, el kell mondanunk, hogy eddig milyen módon végezték el a mederszelvény megrajzolását, s hogyan mérték a folyóvíz sebességét.

Kifeszítettek egy kötelet a folyón keresztül, beleült egy csónakba négy-hat katona és a kifeszített kötél mellett vezették a csolnakot át a tulsó partra. Két katona mindegyikénél volt egy-egy – rendesen 4-6 méter hosszu mérőrud méteres beosztással, ezeket a rudakat minden méter távolságában a kifeszített kötélnek ledugták a folyófenékig. Ha nem volt elég hosszu a rúd, a felső végénél megtoldották s így mérték meg, hogy milyen mély egyes helyeken a folyó. Ezeket a mérési adatokat följegyezték s partra érve fölrajzolták egy papirosra.

Igy kapták meg rajzban a mederszelvényt. Ebből a vízmennyiség egyik fontos adata már megkapható. A sebesség ugy mérték, hogy a folyóba belehelyeztek egy üres gömböt, a parton lemértek száz métert, s órával a kézben a parton figyelték, hogy az eleresztett uszó gömb mennyi idő alatt tesz meg a víz sodrán száz méter távolságot. Amint látjuk tehát, ha nem is bonyolult, de mindenesetre hosszadalmas eljárás az egész dolog.

Thenne utásztiszt nevéhez fűződik az uj folyammérőkészülék föltalálása. Olyan a szerkezete, mint a rugós számozó bélyegzőé. Ha bélyegzünk vele s lenyomjuk, önmagától fordul tovább, a folytatólagos számokat ad. Ez is olyan. A parton elhelyezzük súlyos, fenékre tapasztó terheléssel, s a fölötte elhelyezett rud segélyével vonszoljuk a folyó fenekén.

Ha a terep nem változnék, a tartórud is mindig ugyanabban a hosszban maradna meg a kezeinkben, de amint a terep sulyed, vagyis a mederszelvény mélyebbé válik, ez a tapintó kis gép is mélyebb, hosszabb utat tesz meg, míg ujra földet ér. Ezt az utmeghosszabbodást a gépbe szerelt viaszlapra egy tű egyszerűen bekarcolja ugy, hogy mire a kifeszített kötél mentén a csónak folytonos menés közben a tulsó partra érkezik, a vízből kihuzott gép rajzban adja meg a meder szelvényét.

Van ezenkívül ezen a kis gépen egy olyan redőnyszerkezet, amely mindig abban a pillanatban nyilik, mikor a tapintófenék uj mélységre érkezik. Ezen a nyiláson abban a pillanatban átfolyik a víz. A víz sebességétől függ, hogy a nyilásnál elhelyezett másik tű milyen görbe vonalat rajzol egy másik viaszlapra. Ezzel az eljárással a folyómeder szelvényének rajza, a víz sebessége, szóval minden adat, amely a katonai hidverés céljaira kell, annyi idő alatt áll a hidászok rendelkezésére, amennyi idő kell ahhoz, hogy a csónak az egyik partról a másikra vonszoltassék egy kifeszített kötél mellett. A rajzbeli adatokból néhány pillanat alatt minden szükséges szám és méret megkapható.