Egyik kerületi kapitányság. Elegáns uri ember lép be a fogalmazó szobájába. Kezében idéző cédula.
Idézést kaptam! – mondja a fogalmazónak. – Még pedig nem terhelt. Ezt nem értem. Szolid családapa vagyok, ki legszebb ifjuságom óta egy kis borközi állapotban elkövetett éjjeli hangverseny óta a rendőrséggel soha össze nem ütköztem. És hiába kutatom át előéletemet, nem tudok semmi olyan gazságot felfedezni, melynek jóvoltából most mint terhelt kelljen állnom az urak ítélőszéke előtt. Nem tévedés ez?!
A fogalmazó ránéz az idézőre.
-Nem! – mondja azután határozottan, - Ön maximális áron felül vásárolt, ha jól emlékszem zsirszalonnáról szól az üzlet és ugy-e bár saját szükségletére? A törvény értelmében pedig az is büntetendő, aki maximális áron felül ad el az is, aki maximális áron felül felül vesz.
- Vagy ugy! Hát igen. Azt az egyet azonban tessék elhinni, hogy nem passzióból tettem....Istenem, hát van-e valaki, aki még soha semmit, amióta ez a háboru tart, nem vásárolt maximális áron felül?!...
Annyi bizonyos, hogy a csempész kereskedelem, mely messze túl a maxin kalandozik, nálunk is elég szépen fejlett. Igen kövér esetpéldányokban bővelkedi, melyek közül a rendőrség bizony csak itt-amott tud egyet, kettőt lepuffantani oly ravaszul és ügyesen álcázottan dolgozik az uzsora. A leleplezettek azonban annál alaposabban bünhődnek. Vevő és eladó egyaránt. Sőt megesik – mint ahogy megesett – a következő eset is.
Passziv hőse egy hivatalnok, aki nyáron nagyot gondolt, összeszedte pénzecskéjét és levonult a Balatonra nyaralni. A megérkezés simán folyt le, azután azonban megkezdődött az offenziva az élelemért. Mindenekelőtt tej kellett.
- Hol lehet tejet kapni? – kérdezte a háziurtól az ifju nyaraló.
A háziur szives volt, megmondta és megmondta mindjárt az árát is, 1 korona 20 fillér.
A mi nyaralónk az ár hallatára megdöbbent ugyan kissé, de azután beletörődött sorsába és megrendelte a tejet. Pár nap mulva aztán csendőrök jelentek meg a kies nyaralóban, akik kellő hivatalos komolysággal leletet vettek fel a pesti urral, miszerint – egy korona husz fillért fizet a tejért, jóval többet a maximális árnál.

Ezzel az ügy elintéződött. Nem ugyan nagyon megnyugtatón, mert azóta a tej nagyon megfogyatkozott. De hát régen volt, tél van már most, nem is érdemes róla beszélni. Azaz mégis! A napokban a posta egy ajánlott levelet hozott. Beválthatott akár karácsonyi meglepetésnek is: idézés volt a ....főszolgabirói hivatalhoz, ahová balatoni nyaralónkat igen kategorikus rövidséggel meghivták tárgyalásra terheltként – árdrágítás miatt.

Keserves nyaralói utóének. Mennyi baj egy drágán fizetett, megvizezett tej miatt. Utazás télen, fogadóba szállás – mert reggel pontosan nyolc órakor kell megjelenni – és ráadásul mint árdrágító egy csomó pénzbüntetés. Igy csakugyan nem érdemes maximális áron felül vásárolni, ami sajnos különben is mindig drága mulatság.