Fölállihatjuk azt az axiómát, hogy minden ember távolbalátó, mert lelke van és lelki szemeivel is lát néha, de kísérletezni csak oly egyénekkel lehet, kik képesek a tudatalatti jelenségeket is észlelni.Egy távolbalátó médium tudományos megvizsgálásánál következő módszerek jöhetnek számításba, először: csal-e a kisérleti médium? hallucinál-e esetleg?

Végül előállhat a psychoanalytikus, hogy a vizsgálandónak tudatalatti, be nem váltott gondolatainak megfelelő eseményeket óhajt látni s hogy azok csakugyan be is következhetnek. Az előadó elmondott egy érdekes esetet, melyet egy orvos saját magán észlelt. Az illető egy léggömb felszállásánál akart kellemes társaságban jelen lenni, de váratlanul akadályozva lőn az elmenetelben.

Délután ½ 4 órakor hirtelen felkiáltott: „Most esnek le a léggömbből!” Valóban egy egyik felszállók közül leesett a gömbből, mig a másikkal a gömb tovaszállt. E nagy feltűnést kellő eset kapcsán az orvos fölkiállása ugy tünt fel, mint távolbalátás egy csodás jelensége. A fontos psychoanalys megállapította, hogy az orvos abban az időben, midőn a felszállásnak programmszerüen be kellett következni, nagyon bosszús volt a kénytelen otthonmaradás következtében.

Tudatlanul vagy tudatalatti gondolatmenete alatt véletlenül rosszal kívánt a fölszállóknak, kiknek véletlenül malőrjük volt és így, bár mint utólag kiderült a szerencsétlenség időpontilag nem volt összhangban, a dolog ugy tünt föl, mint egy kifogástalan példája a távolbalátásnak. Kétségkivül a psychoanalysis oldotta meg a rejtélyt, mert az illető orvos sem azelőtt, sem azután nem adta jelét távolbalátási képességének.