Dtum
Login with Facebookk
1926 | December

Török Sophie - A halál percei

Talán csak akkor tért egészen eszméletre, mikor meghallotta a saját hangját: ezt a velőtrázó, iszonyatos sikoltást, s csak akkor ébredt rá, hogy ő maga sikolt.

Eszeveszett gyorsasággal zuhant lefelé valami feneketlen émelyítő mélységbe - agyában az iménti álom butító foszlányai viaskodtak a valóság iszonyatával: talán csak álom? Kalimpáló talpaiban még bizsergett a föld keménysége, idegeiben még érezte a szilárd talajt, mely mint megőrült pörgettyű rohant el tántorgó lábai alól - és most zuhant! zuhant lefelé.

Iszonyatos halálfélelmében elüvöltött, minden csontjában érezte már az utolsó ütődést, melytől koponyája meghasad, agya kiloccsan és gyönge teste undok lepénnyé törve szennyezi majd a földet. Hasogató görcs rángatta csomókba izmait, a halálfélelem görcse; csupa állati ösztön volt már, védekezni próbált és szerette volna fejét karjaiba temetni s lábait hasa alá húzva testével takarni el önnönmagát - de saját súlyától felvert légáram széttárt karokkal és szélmalom módján dobált combokkal rángatta őt a híg levegőben; iszonyatos bukfenceket hányva, őrjöngve és émelyegve zuhant lefelé.

Még nem estem le? Ilyen sokáig tart ez? - Egy villanásnyi csodálkozás is rést talált, s egy foszló gondolat: a halál előtt végtelenbe nyúlnak a percek... minden emlék mégegyszer legördül... De ezek csak halvány rebbenései voltak a megbomlott agynak, s újra állati halálfélelem öntötte el vértolulásos, nehéz fejét, melyet saját kalimpáló karjai és lábai ütöttek sebesre.

Már sikoltani se tudott, csak nyöszörgött tajtékos szájával, s lihegve kapkodta a szúrós levegőt, az egész tág mennybolt süvöltve tódult be fülén és elindította orra vérét.

Leestem! - gondolta most egészen józanul és világosan -, leestem valahonnan! Zuhanó nehéz fejéhez kapott: hátha megállíthatná, csak egy pillanatra megtámaszthatná: hogy eszébe jusson, honnan is esett le?

Vad rémület járta át: agyon fogom ütni magam! Segítség! De zuhant tovább, pörögve testének tengelye körül, meredt karokkal hasítva a foszló levegőtengert, oly émelygő szédületben, melyet csak rémálmaiból ismert.


Milyen soká tart ez! - nyöszörögte az elkínzott test, s most már halálfélelmet sem érzett, csak elmondhatatlan nagy fáradtságot.

Kilenc egész nyolctized méter - úgy jutott ez most eszébe, mint elfeledt, régi iskolai feladat valamelyik elsüllyedt életéből -, kilenc egész... és a következő másodpercben mégegyszer - annyi... és mindig gyorsabb... gyorsabb, gyorsabb, gyorsabb zuhanás... A pokolba zuhan... igen, a pokol szörnyű mélysége tátogatja alatta gyilkos torkát.

De hát honnan? honnan esett le?

Hirtelen kimondhatatlan édességet érzett, váratlan és fájdalmas édességet, és ezt már ismerte... de honnan is? honnan? - De új vérhullám jött, harsogva tört agyába s elsöpörte eszméletét.

Most valaki szólt hozzá, valami könnyű és hűvös dolog ért fejéhez; felsóhajtott: ahá, most kidobtam egy homokzsákot...

Milyen ostoba vagy! miért nem nyitod ki? hisz ott a kezedben az ejtőernyő!

De hát ki beszél itt hozzá? Mikor ő a halál előtti utolsó zuhanást végzi! itt a végtelen éterben, a légüres térben, ahol egészen egyedül pörög Isten akaratából és a legközelebbi csillagig is sok száz évig kell zuhanni!

Ejtőernyő!

Persze, hisz ott van a kezében, görcsös ujjai közt szorongatja! Megpróbálta kalimpáló másik karjával célbatalálni, de markolászó ujjai közül minden kisiklott, végre elkapta! s most már két marokkal szorongatta az ernyőt. Bámulatos könnyen nyílt ki, alig ért hozzá s az ernyő nagy gombája széles ívben kitárult. Óh, ez leírhatatlan jó érzés volt! egyszerre megszűnt a borzalmas zuhanás, lefelé fordult súlyos feje könnyedén billent egyensúlyba az ernyő alatt és most már lebegett! kecsesen összezárt bokákkal lebegett, mint Jézus a vizek fölött.

Hunyt szemeit is felnyitotta most, sűrű sötétség vette körül, persze: hisz ez a világűr. De feje fölött még az ernyőn keresztül is valami enyhe és édes sugárzást látott - kissé elbillentette magától az ernyőt, s most egy tündöklő, hatalmas sárga korongot pillantott meg, szivárványos sugaraktól glóriásan... hatalmas, vigyorgó arc volt ez... óh, hiszen ez a hold... persze, hiszen onnan esett le...

S hirtelen újra elöntötte az előbbi fájdalmas édesség, halkan, boldogan felkacagott. Egész testén érezte a Rendnek és Megnyugvásnak meleg simogatását, óh, most már minden jól van... Mint játékos automata, szökkentek vidám és katonás rendbe dúlt gondolatai: és ez gyönyör volt, kimondhatatlan gyönyör...


A hold pajtáskodón vigyorgott rá, ijesztően nagy hold, torz közelségben. Hanyatdűlt az ernyővel, kényelmesen és könnyű lábakkal ficánkolva. Óh, a hold! Eszébe jutott, hogy az előbb, a szörnyű zuhanás alatt is látta, csak nem tudta: mi az? és egyszer lába alatt látszott, egyszer feje fölött, ahogy bukfencezett a levegőben, mint tréfás panoptikumban, ahol padló és mennyezet bolondos szédületben cserélgeti helyét.

Óh, a hold! Milyen boldogság ez... hiszen ott van a kedves... Gyönyör öntötte el és emlékező szerelem...

Igen, a holdban laktak... és összesimulva sétáltak a vertarany partokon... és aranysárga kavicsokat dobáltak a citromszínű levegőbe... micsoda fény volt! csillogó hegyek, csillogó völgyek, s talpuk alatt is ragyogott a talaj, mint kifényesített rézüst. Sárga, sárga fény mindenütt, csak a kedves ajka égett fájó pirosan, mint messzi földi, rózsa...

Megdidergett. Óh, milyen hideg van itt a világűrben... És a kedves kiejtette őt a karjából... két meleg, oltalmazó karjából... talán nem is ejtette, hanem taszította őt!

Oly nagy fáradtság lepte meg, hogy aludni szeretett volna. Kapaszkodó karjai egészen elzsibbadtak... és még időtlen időkig kellett repülnie... A holdból a földig... harminc év? száz év?... óh, hisz közben meg fog halni... és halottan zuhan majd tovább...

Nagy-nagy csönd volt körülötte, süket és félelmes csönd; csak ruhájának lobogását és sebes lélegzése hangját hallotta. S közben nagyon ritkán és nagyon lassan dobbant a szíve...

Most mintha valaki sírt volna!

Egy pillanatig úgy érezte, mintha ágyban feküdne, sok fehér, duzzadt párnát látott és a sírást is hallotta, oly tisztán és élénken, mintha közvetlen mellette sírt volna valaki...

Az ernyő valahogy kisodródhatott kezéből, mert most újra kezdődött az émelygő, bukfencező zuhanás. Homlokát veríték lepte el és egész testét leírhatatlan bágyadtság. - Elfáradtam... ilyen hosszú röpülés...

Valaki most orvul és otrombán fejbe sújtotta... óh, ez iszonyú volt... ajka keserűen és sírósan legörbült, mint megbántott kisgyermeké.

Mintha újra hallotta volna a sírást...

S még egy utolsó ütés érte... fel akart szökni helyéből... egész teste megvonaglott...

Valaki nagyon gyöngéd kézzel nyúlt feléje, s lezárta nyitva maradt, üveges szemeit.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A nagy dunai tranzitóforgalom központjává teszik a vámmentes kikötőt A nagy dunai tranzitóforgalom központjává teszik a vámmentes...
A közelmultban Dálnoki-Kováts Gyula, a kereskedelmi minisztérium...
A magyarok sorsa Romániában A magyarok sorsa Romániában
A "Hamburger Fremdenblatt" irja az alábbi megdöbbentő sorokat. Az...
Az árak szabályozása Az árak szabályozása
Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság serényen dolgozik az árak...
Félmilliárdot veszít a falu a téli tétlenséggel Félmilliárdot veszít a falu a téli tétlenséggel
A magyar falu téli munkanélkülisége erkölcsi és anyagi szempontból...
Kimutatás az idei kerékpárévadról. Kimutatás az idei kerékpárévadról.
Ha visszapillantunk idei sportévadunkra, látni fogjuk, hogy a...
Ujabb tudósítások a gyilkosságról Ujabb tudósítások a gyilkosságról
Az egyik összeesküvő katonatiszt következőkép beszéli el az...
A bukaresti béke A bukaresti béke
Ausztria-Magyarország, Németország, Törökország és Bulgária külügyi...
Hatalmas uj lehetőségek a magyar export előtt az amerikai piacon Hatalmas uj lehetőségek a magyar export előtt az amerikai piacon
Az Északamerikai Egyesült Államok elnöke, Roosevelt néhány héttel...
Az osztrák-magyar mérkőzés Az osztrák-magyar mérkőzés
A hatodik osztrák-magyar mérkőzés nem hozta meg a magyaroknak a várt...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98