A márványok közül Firenze vidékéről származó rommárvány a legismertebb rajzoskő. Mint neve is mutatja, csiszolt példányain rendesen romok, vagy bizarr alakú hegyvidék képe jelenik meg.

A kő színe barna s e színnek különböző árnyalatú sávjai-, erei- és foltjaiból alakulnak ki a tempera-festményekhez hasonló, sokszor igazán meglepően szép képek. Régebben igen gyakran használták ezt az ásványtan díszítőiparban.

A Nemzeti Múzeum régiségtárában látható egy, a XVII. század második feléből származó, fekete díszszekrényke, melynek ajtó- és fióklapjai rommárvánnyal vannak kirakva. Az előbbinél még szebb, hasonló szekrényt őriz az Iparművészeti Múzeum.

A kiválóan szép rommárványokat bekeretezték mint a képet, másokból levélnyomót, ékszer-dobozt, melltűt s egyéb dísztárgyakat készítettek. Ma már a múzeumokon kívül, csak itt-ott látni belőle kuriózumként őrzött darabot.

A vaskos kvarcfajták közül a mohachátok vagy mokka kövek a leggyakoribb rajzos-kövek. Legszebb példányai Arábiából Mokka tájáról valók s rajtok mohókra, miniatűr fákra vagy bokrokra emlékeztető rajzok láthatók.

E tudományos néven dendriteknek nevezett rajzokat a kő finom, ágas-bogas repedéseibe behatoló s ott színes, vas vagy mangán sókat lerakó víz hozza létre. Hasonló eredetű s rendesen nagyobb ilyen dendritek más ásványokon, így különösen márványon, márgán és mészkövön is elég gyakoriak, de ezek szépsége a mohachátokét meg sem közelíti.

Nálunk e csinos kő nem igen van forgalomban, annál inkább keresik Keleten, ahol amulettként viselik. Az ára így elég nagy a többi kvarcvarietásokéhoz viszonyítva s ennek tulajdonítható, hogy nagyban hamisítják.