A hó a téli világ képének igazi koronája. Ha már a nullafok körül jár a hőmérő higanyszála, reménykedő pillantásokkal szemléljük a szürkülő égboltozatot, vajjon végre megérkezik-e a várva-várt ropogós csillogó hótakaró. Hó nélkül nem igazi tél a tél.

Várja mindenki, kiki a maga örömére, a maga módja szerint. A sportok modern világában számtalan és változatos szórakozásra nyujt alkalmat, a gazda a vetést óvó takarót látja benne. A hónak, különösen a vastag hónak, ha hetekig és hónapokig borítja a hegyeket és a fennsíkokat, a gazdasági jelentősége is más, mint az esőnek.

A hó lassan olvad és így tartósabban pótolja az erőművek és mesterséges öntözések szükségelte vizet, mint az eső. Nagyon sok mezőgazdasági és mérnöki feladat szoros kapcsolatban van a leesett hó vastagságával és annak az olvadáskor nyujtott vízmennyiségével. Az Egyesült Államok több államának (California, Nevada, Arizona), a Turkesztáni Alföldnek mezőgazdasági léte, stb., mind a hótól függ.

A mai hótakaró szerepe, különösen a mi vidékeinken, csak halvány másolata annak, amit egykoron játszott. Nem is olyan régen, geológus szemmel nézve, csak éppen tegnap, sokkal állandóbb volt mérsékelt égöveink nagyrészén is a hótakaró, s ha nem is közvetlenül a hónak, de közvetve, feltétlenül annak köszönhetjük az Alpok hegyvidékének sok megkapó szépségét, a meredek sziklavölgyek párkányait, az üresen ásító cirkuszvölgyeket, a pompás tengerszemeket, a tajtékzó vízeséseket és még sok minden itt fölsorolásra nem kerülhető jelenséget.

Azóta, hogy a jégkorszak elmultával melegebbre fordult Földünk éghajlata, a hótakaró szerepe is vesztett jelentőségéből és igazi hazája a nagyobb földrajzi szélességekre, valamint a mérsékelt övek magasabb hegyvidékeire húzódott vissza, hogy valódi tanyáit a sarki jégsapka és határos vidékein üsse föl. Itt találjuk az igazi hóvilágokat, itt fejlődhetnek ki legtisztábban a havon tapasztalható jelenségek is.

Nagyon nagy kár, hogy eddig a sarkvidéki kutatók ezeknek a jelenségeknek megfigyelésére és leírására nem fordítottak sokkal nagyobb gondot. De nemcsak a sarkvidéken, hanem nálunk, a sűrűn lakott mérsékelt öveken sem törődtek sokat a hóval.