A közlekedési világ egyik régi, kitünő szakembere bocsátotta a Közlekedési Tudósitó rendelkezésére az alábbi cikket, amelynek nagyobb sulyt ad az a körülmény, hogy szerzője évtizedek óta vezető poziciót tölt be az egyik, mezőgazdasági vasutakkal rendelekező nagyvállalatnál.

Tagadhatatlan, hogy a legutóbb elhangzott kormánnyilatkozatok lelkileg az egész országot felrázták az egykedvüségből. A dolgozni akaró erőket szinte felvillanyozta a kormányprogrammnak a tervszerüsége, mely azt mutatta, hogy ugy a szélesebbkörü programmban, mint az ugynevezett sofort programmban a kormány gazdaságilag teljesen tudatában van az azonnali segités fontosságának. A szerves összefüggés, mely a gazdasági élet különféle vonatkozásaiban igéri a legsürgősebb intézkedéseket, mutatja, hogy a programm helyes elgondolás alapján állitódott össze. A programm legfontosabb része természetesen a mezőgazdaság sürgős megsegitése, mert hiszen sehol sem olyan sulyosak a bajok, mint épen a mezőgazdasági termelésben.

Par excellence agrárországban minden termelési ág csak akkor boldogulhat, ha maga az őstermelés is eredményes és az ország fennállása óta soha még nem volt annyira fontos a mezőgazdaság megsegitése, átszervezése, mint a jelenlegi körülmények között.

Ennek a mezőgazdasági termelésnek megsegitése azonban csak akkor lehet eredményes, ha egyuttal gondoskodás történik az iránt, hogy a mezőgazdasággal együtt a termékek és termelvények a legrövidebb és legolcsóbb uton találják meg a fogyasztó piacot is.

A mezőgazdasági termelés legfontosabb segédeszköze a jó és olcsó közlekedés, mert enélkül a legjobb termény is a termelési helyen pusztul el és a termelő nem érheti el azt a piacot, amelyen munkájáért megfelelő ellenértéket kap. Az ország sajátságos elrendeződése folytán ugyszólván a legjobb termőterületek esnek a legtávolabb a fővasutak gyüjtő állomásaitól s megfelelő utak hiányában, részben pedig a nálunk még meglehetősen drága autóteherfuvarozás miatt ezek a területek gazdasági vasutak nélkül nem élhetnek. A legutóbbi évek sulyos gazdasági krizise romlásba vitte az ország gazdasági vasuthálózatát is és az ország legtöbb gazdasági vasutja ma már odajutott, hogy üzemét kénytelen lesz beszüntetni.

Bár a gazdasági vasutak tőkéjét annak idején tulnyomó részben az érdekeltségek adták össze, a vasutak megszüntetésével tulajdonképen nemcsak a befektetett tőke vész el teljesen, hanem épen a leg jobb termőterületek esnek el az olcsó és megbizható fuvarozás lehetőségétől és kapcsolódnak ki ezáltal a termelésből.

A mezőgazdaság megsegitése a meglevő gazdasági vasuthálózat talpraállitása nélkül tehát csak félsegités lenne és nem érné el azt a célt, amelyet az illetékes tényezők maguk elé tűztek.

Különösen sulyos helyzetben vannak a Szabolcs- és Zemplén-megyék területén átvonuló gazdasági vasutak, melyek az immár harmadéve tartó katasztrófálisan rossz termés eredményének következtében legfőbb idényszállitásaiktól estek el és a három katasztrófaév okozta üzemi hiányok miatt már-már az üzem beszüntetése előtt állanak.

A vasutak esetleges beszüntetése nemcsak a nevezett gazdasági területek további leromlását okozná, hanem amellett, hogy sok-sok munkás és tisztviselő család is elvesztené a kenyeret és válnék a gazdasági nyomor ujabb okozójává, az állam is egész tetemes adóbevételtől esik el.

Meggyőződésünk, hogy a realitások terére lépő kormány a mezőgazdaság megsegitése iránti programmjában erre a körülményre is figyelemmel lesz és e vasutak átmeneti megsegitésével módot fog nyujtani arra, hogy a mezőgazdaság termékeit megbizható, olcsó és jó közlekedés révén el tudja juttatni a fogyasztó piacokra.