A nemrégiben Budapesten megtartott magyar-német iparközi tárgyalások, miként minden eddigi ilyenfajta tanácskozás a két állam ipari vezetőkörei között, tisztán elvi síkon mozogtak. (A gyakorlati kérdések intézése az állami gazdasági szervek feladata.) Ennek ellenére, ha talán nem is annyira a nyilvános üléseken, mint inkább a tárgyaló ipari szakemberek magánbeszélgetései során kialakultak olyan mozzanatok is, amelyeknek gyakorlati eredményei a jövő szempontjából elvitathatatlanok. Az ilyen összejövetelek alkalmából ugyanis általában sor kerül a gyártási tapasztalatok kicserélésére, amelyek gyakran meglepően új gondolatokat vethetnek fel és igen termékenyen hathatnak egyik vagy másik fél termelésére.

Most is így történt és a megbeszélések középpontjában ez alkalommal egyes ipari nyersanyagoknak más, könnyebben előteremthető anyagokkal való pótlása, illetve teljesen új anyagok alkalmazása állott. Főleg az ú. n. műanyagok termeléséről esett sok szó. A műanyaggyártás nem régi keletű és e téren Németország talán az egész világon a legnagyobb eredményeket érte el. Érthető tehát, hogy a magyar szakemberek nagy figyelmet szenteltek német kollégáik beszámolóinak. Ennél azonban sokkal érdekesebb és örvendetesebb volt, hogy magyar részről is sok újat tudtak mondani a németek számára. Az aránylag fiatal és a németeknél hátrányosabb anyagi körülmények között dolgozó magyar gyáripar tehát e téren is bebizonyította tehetségét és fejlődésképességét.

A műanyagok gyártása és felhasználása körül végzett régebbi tapogatózások és kísérletezések a háborús szükségletek csakhamar határozott irányú és nagyjelentőségű termelési folyamattá változtatták át és ebből a változásból a magyar ipar is derekasan kivette részét. A magyar műanyagok változatossága alaposan megnőtt és minőségi fejlődése is nyomon követte a velük szemben mutatkozó igényeket. Sajnos, mint más téren, itt is erős befolyást gyakorol a termelésre a nyersanyagprobléma. Bizonyos külföldi nyersanyagok (fenol, kresol) ma úgyszólván egyáltalán nem szerezhetők be, mások, különösen a műanyaggyártásnál nélkülözhetetlen festékek behozatala pedig igen nagy nehézségekbe ütközik.

Ez a körülmény azután arra vezetett, hogy a magyar műanyagipar hazai nyersanyagok után volt kénytelen nézni és bizonyos mértékig sikerült is, különösen a szénfeldolgozás termékeiből, bizonyos alapanyagokra pótlást találnia.

Ebben a tekintetben aztán bátran elmondhatjuk, hogy a magyar ipar komoly úttörő munkát végzett, ami a nemzetközi szakkörök legnagyobb elismerését vívta ki. Ennek köszönhető az is, hogy műanyagiparunk ma már túlnyomórészt tökéletesen nemzeti iparnak tekinthető, amelynek minden gyártási fázisa a magyar nemzeti jövedelmet gyarapítja.