Leánynevén Sklodowska Máriának hívták a zseniális lengyel nőt aki kicsikarta a természettől annak legféltettebb titkát, a rádiumot. Asszonyneve: Madame Curie. Igy ismeri az egész világ. Felfedezése valósággal megváltoztatta az életet, új irányt jelölt a fizikának, kaput nyitott soha nem sejtett tudományos megismerések felé s ami a legfontosabb: olyan gyógyszert adott az orvosok kezébe, amely hatóerejében páratlan.

Curie asszony doktori értekezéséhez keresett témát, amikor ráakadt Henri Becquerel francia fizikusnak egy beszámolójára, amelyben közli, hogy uránium sói különös sugarakat bocsátanak ki magukból. Ez az új felfedezés, amelyre a tudósok nem figyeltek fel eléggé, azonnal megragadta a zseniális nő képzeletét és elhatározta, hogy ezen az alig kitaposott ösvényen továbbmegy új területek felé. Már az első pillanatokban ezer akadály tornyosult munkája elé, de ennek a csodálatos teremtménynek egész eddigi élete mindig az akadályok legyőzéséből állt...

Varsótól Párizsig

Igy ezer akadályt kellett már akkor is legyőznie, amíg szülővárosából, Varsóból, Párizsig juthatott. Hogy tanulmánya számára pénzt szerezzen, vidéken nevelősködött, rakoncátlan gyermekeket fegyelmezett, felnőttek szeszélyeit tűrte. Földbirtokos-környezetben élt, minden szellemi irányítás nélkül, csupán önmagára utalva. Esténkint kártyázik, táncol; ha kell, az öregekkel sakkozik; éjjel Daniel Fizikáját, Spencer Szociológiáját és Paul Bers Anatomiai és fizikai előadásait olvasgatja.

Ha a tanulásban elfárad, algebrai és trigometriai problémákat old meg, és hajnalban ruhástól dől a pamlagra, hogy néhány órát pihenjen. Mégis: Három keserves év alatt tudott valamit összekuporgatni, és talán sohasem látja meg Párizst, ha nővére, aki már ott tanult, férjhez nem megy egy franca orvoshoz. Csak az új házasok szíves meghívása tette lehetővé, sovány erszényével és lapos kofferével útra keljen a fény és a tudomány városa felé
.
Párizst, a ragyogó metropólist, alig méltatta figyelmére amikor meglátta az ősi Sorbonue-t, reszketni kezdett izgalmában. Hát még amikor kezében fehérlett a kis kartonlap, amely igazolta, hogy a messze Lengyelhonból jött szegény kis lány ennek a nagy múltú egyetemnek diákja! Olyan mohón fogott munkához, mintha egy év alatt fel akart volna habzsolni a világ minden tudományát.

Hamarosan ráeszmélt, hogy a vidám fiatal házasok - nővére és sógora - társasélete zavarja munkájában; ezért elhatározta, ha nélkülözést jelent is, elköltözik tőlük. A diáknegyedben akart élni, fenn Párizs fölött, egy manzardszobában, de közel az egyetemhez és a laboratóriumokhoz. Havi száz frankja van - mindenre, élelemre, lakásra, ruhára, laboratóriumi költségekre. Nem sok - gondolja, de bölcs beosztással elég lesz. A bölcs beosztás alatt önsanyargatást ért, minden kényelemnek, minden felesleges falatnak a megtagadását. Párizs háztetői alatt akadt nehányezer padlásszoba, de egy sem olyan szegényes, mint az, amelyet Mária harcol ki havi tizenöt frankért.

Egy vaságyon, egy rozoga asztalon és széken kívül nincs abban más semmi, még kályha sem. Minek a kályha, ha úgysincs pénz fűtőanyagra? A tantermeket jól fűtik, tanítás után pedig rendelkezésére áll az ugyancsak jólfűtött és világított egyetemi könyvtár, amelyben este tízig kényelmesen lehet dolgozni. Ugyanilyen kurtán-furcsán elintézi a gyomrát is. Hónapokon át vajaskenyéren él; nagyritkán betér egy tejcsarnokba: egy csupor tejet és két lágytojást fogyaszt. Este-reggel egy csésze tea, ez minden meleg tápláléka. Négy hónap alatt persze annyira legyengül, hogy összeesik. Orvos-sógora hízókúrára fogja; de mihelyt egy kicsit talpraállt, megint a munkába veti magát és megint csak - levegőből él.

Ilyen körülmények között végezte el tanulmányait, mégpedig ragyogó eredménnyel. Már a doktorátus előtt állt, amikor megismerkedett Pierre Curie-vel, a tudós fizikussal, a Sorbonne egyik tanársegédével. A kölcsönös megbecsülés és bizalom hamarosan szerelemmé mélyült el, s Curie doktor megkérte Sklodowska Mária kezét. A lengyel leány azonban annyira szerette hazáját, hogy nem akart tőle elválni. Ugy érezte, hogy hűtlenséget követ el, ha francia férfi felesége lesz s ezáltal francia állampolgárságot nyer. Csak nagynehezcu szánta rá magát az igenre, végül mégis csak felesége lett Pierre Curie-nek. Nászútjukat biciklin tették meg, azután úgyahogy berendezkedtek egy szűk lakásban és folytatták a munkát.