A nyilasok többszöri sortüzéből csodával határos módon menekül meg Stern Mátyásné

Néhány nap előtt temették el a szűcsipar egyik vezetőjét, Stern Mátyást. A 49 éves ipartestületi vezető halálát azok a bántalmazások okozták, amelyeket a nyilas börtönökben kellett heteken át elszenvednie. Még január közepén történt, hogy Stern Mátyás felkeresett. Elbeszélte tragédiáját: feleségéről, semmit sem tud. Kért, hogyha módomban áll, érdeklődjem Budán. Február elején szolgálati beosztásom több ízben is átszólított a Dunán. Stern Mátyásnéra azonban csak február 13-án, a budai harcok utolsó napján bukkantam a Csalogány- utca egyik házában. Az egykor elegáns magas termetű asszony helyett egy roncscsomóba burkolt, férgektől agyonkínzott roncs került elém. Alig tudta elmondani, hogyan jutott idáig. Története egyenesen fantasztikus.

-A Vannay –féle nyilas –terrorcsapat hurcolt el engem. A fogdában huszonöten voltunk. Emlékszem, Bede István, a Térképészeti Intézet vezetője, Gruzsner Zoltánék, apa és leánya, ismert hevesmegyei szőlőbirtokosok, dr. Glaserné fogtechnikus neje is ott volt. A svájci követségnek Guth Marek nevű tisztviselője és Geiger Ervin is ott raboskodott. Délután 4 órától hajnali 3 óráig folytak a kihallgatások. Dr. Szekeres, egy kecskeszakállas, 60 év körüli ügyvéd vezette ezeket a kivallatásokat, 30 év körüli fia és két 100- 120 kiló súlyú pofozó segítségével. Karácsony napján átvittek a Kapás utca 46. alá, a budai nyilasházba. Karácsonykor itt szüneteltek a kivégzések. Január 18- án azonban rám került a sor. Négyünket elindítottak a Rózsadomb irányában. Mögöttünk négy katona haladt töltött fegyverrel. Romantikus, gyönyörű holdvilágos éjjel volt, minden tele hóval. Repülőgépek zúgtak felettünk. A Zárda- utca kezdetén, a szerpentin áthajlásnál hátulról ránk lőttek. Elestem, orromból - szájamból elindult a vér. Még néhány lövést hallottam. Talán másfél óra múlva magamhoz tértem. Éltem! Lassan levánszorogtam a Margit- körút 7. alatti segélyhelyre. Az orvos két óra hosszat operált, az egyik golyó a nyakcsigolyám mellett hatolt be, a másik fülem mellett. Reggel, felismerhetetlenségig bekötözött fejjel, szállás után néztem. Két napig jártam óvóhelyről óvóhelyre a rettenetes bombazáporban. Végül is kötést váltani újra elmentem a segélyhelyre. Szerencsétlenségemre ugyanabban a házban lakott egy Rátz nevű nyilas, aki felismert. Visszakíséreltetett a Kapás utcába. Négy nappal előbb innen vittek kivégezni, s hogy most mégis élve visszajöttem érthető feltűnést keltett. Rabtársaimat már nem találtam. Közben kivégezték őket.

Még aznap éjjel másodszor is elvittek. Tízen voltunk férfiak nők vegyesen. A Radetzky- laktanya elé állítottak fel. Különösebb vezényszó nélkül összevissza lövöldöztek ránk. Valami különös szerencse révén elkerültek a golyók, mert a kiállott izgalmak folytán oly gyönge voltam, hogy szinte a lövöldözés megkezdésnek pillanatában estem össze. Megint órák múlva tértem magamhoz. Láttam, hogy társaim mozdulatlanul fekszenek, feltápászkodtam. Szinte öntudatlanul megint a közeli segélyhelyre vánszorogtam. És a végzet újra Rátz testvér útjába sodort.
Már megint megszökött a kivégzés elől- támadt rám, s azonnal őrt ültetett mellém. De mielőtt visszakísértetett volna gyilkosaimhoz, a segélyhely orvosa, dr. Wein Dezső bekötözte sebeimet és megszöktetett. Így kerültem el a harmadik kivégzést. Koldulásból tengettem életemet, amíg a Csalogány- utcába egy öreg, haldokló asszony ápolására fel nem fogadtak. Azt mondták, addig kapok tüzelőt és ennivalót, amíg az öregasszony él. Már öt napja meghalt, de ne merem bevallani, mert akkor kidobnak.

Eddig tartott a szerencsétlen asszony elbeszélése. Az orosz újságírók és írók, akiket ez alkalommal Budán kalauzoltam, megrendülve hallgatták tolmácsolásomat s készséggel siettek segítségére. Esete azóta bejárta már a világsajtót.
Stern Mátyást az elszenvedett bántalmazások és kiállott izgalmak annyira megviselték, hogy a Szűcs ipartestület egyik legutóbbi ülésén összeesett és meghalt. Temetésén bekötözött fejjel siratta férjét a felesége, akit a nyilasok kétszer végeztek ki és – él…