A búr háború a századforduló egyik legizgalmasabb eseménye volt az újságolvasó számára.

Európában ekkor immár harminc éve béke van. A búr háború a korabeli olvasó számára egzotikus, érdekes és kalandos lehetett, bármiféle felelősség vagy következmény nélkül: Auszria-Magyarország a gyarmatosításban nem érdekelt, a háború borzalmairól pedig még nem számolnak be tévéhíradók képriportjai.

A búrok dél-afrikai hollandok. 1651-ben alapítottak telepet Fokföldön: a mai Fokvárost.

Az angol terjeszkedés elől a búrok északra húzódtak, – ez a búrok „nagy vándorlása, mely 1836-ban kezdődött – és két köztársaságot alapítanak: Oranje Szabad Állam illetve Transvaal (Dél-afrikai Köztársaság) néven. A két terjeszkedő európai erő, a búrok és a britek mellett mindinkább számolni kellett egy harmadik tényezővel is, a zulu törzsszövetséggel.

Miután búr területen aranyat és gyémántot találtak, az újabb gyarmatosítható területek pedig amúgy is elfogytak, rövidesen kitört a háború.

A brit imperializmus jelszava „a három c” (Kairó, Karthoum, Fokváros, vagyis angolul Cairo, Carthoum, Cape Town) tehát egy észak-déli irányban egész Afrikán végig húzódó hatalmas kelet-afrikai gyarmati övezet megszerzése; ennek része a búr köztársaságok bekebelezése is. A háború ürügye egyébként a búr államokban élő jogilag hátrányos helyzetű külföldiek sorsának rendezése – az ókori Róma óta illendő igazságos (vagy annak látszó) okot keresni egy hódító háborúhoz.

Kezdetben búr sikerek, később a központi haderők összecsapásában nagy brit győzelem született. A hollandok gerillataktikára tértek át. Az európai közvélemény inkább a búrokkal rokonszenvezett.

-y-n