Füleslabda:
A századfordulón a legnépszerűbb csapatjáték a füleslabdázás volt. Száz évvel ezelőtt fektették le a szabályait, ami így szólt: „Olyan tömör, 2 kg-os, 25-30 cm átmérőjű bőrlabdával játsszák, amelyen bőrszalagból készült, bőr fogó, fül van. A szemben álló két, 10-10 tagból álló csapat tagjai az ellenfél kapuja felé dobják a labdát: ha a levegőben kapják el, akkor két kézzel, ha a földre esett, akkor a fülénél fogva továbbíthatják. Gólt akkor érnek el, ha az ellenfél kapuja fölött sikerül átdobniuk a labdát. Az a csapat győz, amely az előre megállapított idő alatt több gólt dob.”

Jó füleslabdázó hírében állt olimpiai diszkoszvető bajnokunk Bauer Rudolf. Az 1900-as párizsi olimpián úgy nyert ebben a számban, hogy a diszkoszt füleslabda-módszerrel hajította el. Ez azt jelentette, hogy forgással vett lendületet és diszkoszát így messzebbre tudta dobni.

Labdakergető:
Ebben a játékban több mint 16-an vannak. Körben ülve vagy állva játsszák a játékot. Kellékei: két különböző színű, de azonos súlyú és méretű labda. A játék 3-10 percig tart. Minden második játékos tartozik azonos csapatba. A labdát a kör két ellentétes pontjáról indítva adogatja körbe a két csapat, de mindkét csapat csak a saját labdáját. Cél, hogy a két labda utolérje egymást.

Kanászos:
Pásztori eredetű játék és ennek egyik eszközét, a labdát „disznó”-nak hívják. A másik eszköze egy kb. 1 méter hosszúságú bot. A játéktér egy 10-12 lépés átmérőjű kör, ahová a játékosok kis lyukakat ásnak, de eggyel kevesebbet, mint ahányan vannak. A kör közepén van egy gödör, amibe a labdát teszik. Elkezdődik a játék. A játszók körbejárnak kb. annyi ideig, amíg, háromig vagy ötig elszámolnak, és közben ezt mondják:

Csira patak, pálinka, pálinka,
Tüske ment a lábomba, lábomba,
Vegyétek ki!

Krumplit főzünk a disznóknak,
Kását meg a malacoknak,
Hű, trüccs kanász!

Azután szétszaladnak. Mindenkinek találnia kell gyorsan egy lyukat, s bele kell dugnia a botja végét. Igen ám, de mivel eggyel kevesebben vannak, egy valakinek nem jut lyuk, ő lesz a kanász. A labdát valaki kiüti a gödörből. A kanásznak az a feladata, hogy azt oda visszaterelje. A labdát mindig kiütik a többiek, de ilyenkor szabadon marad a saját gödrük.

Ezt próbálja kihasználni a kanász, s igyekszik elfoglalni a másik gödrét. Ha sikerül ez neki, más lesz a kanász. Ha be tudja terelni a „disznót” a gödörbe elölről kezdik a játékot. Játsszák úgy is, hogy nincs középső gödör, a kanásznak valamelyik játékos gödrébe kell hajtania a disznót, s ha sikerül, cserélnek. Ilyenkor mindenki a maga gödrét védi, próbálja onnan elütni a labdát.