Egy új gazdasági ág: az idegenforgalom születése

A turista viszonylag újkeletű képződmény. Természetesen voltak régebben nagy (és kevésbé nagy) utazók, és időnként sor került egy-egy közelebbi kirándulásra is, főként néhány nevezetes hegymászás emléke maradt ránk. De amikor például a svájci Matterhornra 1865-ben először jutott fel egy csoport, és egy ifjú angol lord is lezuhant a lefelé vezető „úton”, Viktória királynő komolyan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy nem lehetne-e ezt az egész bolondságot egy rendelettel megtiltani. Nem lehetett. Az emberek, már persze a tehetősebbek, továbbra is érdekesnek tartották, hogy felmenjenek ott, ahol nem lehet felmenni, hogy heves viharokat éljenek át a vihar nélkül is életveszélyes sziklapárkányokon.

Ami új volt ezekben a kirándulásokban (és persze voltak szelídebbek is), az az, hogy ezeket egyre inkább kizárólag kirándulásoknak tekintették, csak a személyes érdeklődés ösztönözte őket, és a résztvevők nem is törekedtek arra, hogy tudományos ürügyeket keressenek hozzájuk. Tisztán a kaland, nem pedig a tudományos megismerés vágya hajtotta ezeket az embereket, akik ebből egyre kevésbé is csináltak titkot. Ráadásul egyre többen és többen lettek, és a hegyek, tavak, tengerek felkeresése egyre rendszeresebbé és szervezettebbé vált.

Ezeken a területeken a helyi lakosok nem remélt szerencseként élték meg a váratlan támadt érdeklődést, és mindenesetre igyekeztek kiszolgálni a fura látogatókat szálláshelyekkel, élelmiszerekkel, ismeretekkel. Egyes vidékek, amelyek addig Európa legmostohább megélhetési feltételeivel rendelkeztek, hirtelen és gyors fejlődésnek indultak, lakóik gazdagodni kezdtek. Fokozatosan kialakult az idegenforgalom, létrejöttek a nagy idegenforgalmi régiók.

Magyarországon a hegyek iránti érdeklődés a leglátványosabban a Magas-Tátrában nyilvánult meg. A kirándulóhelyek mellett itt fürdőket, gyógyintézeteket is létrehoztak, amelyek a legkorszerűbb szakmai elveket követték. Dr. Szontagh Miklós, a kor kiváló orvosa a modern idők általános emberi szükségletei közé sorolta az egészséges, természethez közeli élet iránti vágyat, és tátrafüredi intézetét ennek biztosítására alakította ki. Így a tiszta levegő, a testmozgás, a környezetváltozás, az egészséges táplálkozás az állandó terhelésnek alávetett modern ember regenerálódásának eszközévé lépett elő, ami tehát jóval több lett ezáltal valamilyen puszta hóbortnál, szórakozásnál. Mondhatni gazdasági tényezővé vált – és a Magas-Tátra, a Szebeni-havasok és más magaslati helyek számára valóban kézzelfogható hajtóerővé váltak a természeti adottságok az idegenforgalom révén.