A tagosítás a község határában fekvő birtokrészek (egyazon tulajdonos parcelláinak) egy tagban való egyesítését jelenti. 

Részben a középkori földművelés öröksége a sokszor egymástól távoleső, szétszórtan elhelyezkedő parcellák birtoklása, részben öröklés alkalmával is történt osztódás.

A tagosítás többnyire hivatalos eljárással történik.
Szerepet kaphat a község összes birtokosainak közös megegyezése a birtokcseréről, vagy valamely törvényes fórum dönt a határ újrarendezéséről.

Magyarországon a XVIII. században, a majorsági gazdálkodás terjedésekor voltak az első kezdeményezések tagosításra.

A reformkorban a folyamat felgyorsult, országos méreteket a XIX. század utolsó harmadában ért el. (Jellemző adat, hogy a kiegyezés előtt egy birtokra átlagosan 20 parcella és egy parcellára 2 hold művelhető földterület esett.)

Az ország jelentősebb agrárvidékein a tagosítások az 1870-1880-as években megtörténtek.
Felvidéken és Erdélyben a XX. század elején fejeződött be.

Meg kell említeni, hogy a parasztság kezén lévő földterületek tagosítása általában elhúzódott, és az ideálisnak tekinthető egy tagban való egyesítés a földesurak birtokrészeivel valósult meg.