A regölés lényegében természetvarázsló köszöntés - bőségvarázsló, párokat össze bűvőlő, adománygyűjtő célzatú szokás volt. István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök, mivel a regölés a téli napforduló pogánykori ünnepének emléke. A karácsony táji népszokások egyik legértékesebb hagyománya, egyike a legrejtelmesebb szokásainknak, melynek eredete, elemei, célzata - sok kutatás ellenére sem világos még előttünk.

A regősök ősi, pogánygyökerű, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak, a szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifejezése. A regősök eredetileg nem közönséges köszöntők, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is.

A "reg" szó hevületet jelent - a sámán extázisra, rejtekezésre utaló kifejezés. A zajütésben és a "regő rejtem"-féle szavak ritmikus ismétlésében a finnugor sámánvarázslás csökevénye mutatható ki. Utal a szokásnak a téli napfordulat ősi primitív ünnepével való kapcsolatára is. Az Erdélyben és a Dunántúlon fennmaradt szokás fő részei:- bevezető - szarvas-ének (téli égbolt csillagképe)- gazda-ének (bőséget varázsol a gazdának)- összeregölés (leányt, legényt név szerint összeénekelve)- záradék (adományra felhívás vagy elvonulás).

Férfiak, legények "kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgos bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba, és énekelték a regős énekeket. Bevezetőjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielőbb bekössék a fejét. Befejezésül az ősi refrént énekelték: hej regő rejtem."

Egyházasfalun (Rábaköz) gyűjtötték az alábbi változatot: "Eljöttünk eljöttünk Szent István szolgái, / Régi szokás szerint szabad megtartani. / Hej regő rejtëm, regő regő regő rejtëm