Az eszperantó a nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító élő, semleges nemzetközi nyelv.
A nyelv alapjait Lejzer Samenhof, Lazar Markowicz Zamenhof vagy ismertebb nevén Lazaro Ludoviko Zamenhof białystoki lengyel szemorvos rakta le. A nyelvtervezetet bemutató tankönyv első kiadására 1887-ben, Varsóban került sor, először oroszul, majd lengyelül, németül, franciául és angolul. A nyelv eredeti neve Lingvo Internacia („nemzetközi nyelv”) volt, de igazán az első tankönyv szerzője álnevéről (D-ro Esperanto – „Dr. Remélő”) vált ismertté. Az eszperantó első vázlata még csak sematikus tervezet volt. A nyelv később, széles körű működése során vált autonómmá.
Az eszperantó eklektikus nyelv, szókincse főleg újlatin (spanyol, francia, olasz, román), germán (angol, német) és szláv (lengyel, orosz) nyelvből származik, elsősorban olyan szavak, amelyek más nyelvekben is megvannak (interonimák). Szerzője nem szavakat, hanem szóelemeket (morfémákat) vett át (tehát a nyelv erős agglutináló jelleget mutat), és ezek kombinálásával biztosította a szókincs fejlődését.
A világ minden táján találhatók emberek, akik valamilyen szinten beszélik a nyelvet. Az eszperantó földrajzilag egységes maradt, ezt a nemzetközi kongresszusoknak és az egységes oktatásnak köszönheti. Felügyeleti szerve az Eszperantó Akadémia.
Tudományos nyelvként 1925 óta használják. 1979 óta a Nemzetközi Kibernetikai Szövetség hivatalos nyelve az angol és a francia mellett, 1985 óta pedig a San Marinó-i Nemzetközi Akadémia (AIS) első hivatalos nyelve. Ezen kívül számos nem eszperantista szervezet is elfogadta és alkalmazza, pl. a Postaunió, és a Nemzetközi Rendőrszervezet eszperantóul szerepel.
Kiterjedt irodalommal rendelkezik: a világirodalom jó részét lefordították már eszperantóra, pl. Zamenhof maga a Bibliát (az Ószövetséget a héber eredetiből), Homérosz, Shakespeare, Goethe, Dante, Puskin, Tolsztoj, Byron, Moličre, Balzac, Andersen, a Grimm fivérek, H. G. Wells, Charlotte Brontë, Remarque, Voltaire és sok más szerző számos művét. A fordításban jelentős szerepet vállaltak magyarok, akik közül az egyik leghíresebb Kalocsay Kálmán.
A magyar irodalomból eszperantóul olvasható többek közt Kertész Imre a Sorstalanság, A Pál utcai fiúk, a János vitéz, a Toldi, Az ember tragédiája, Jókai Mórtól többek közt A kőszívű ember fiai, Örkény Egyperces novellái, Fekete István Vukja, Sánta Ferenctől a Húsz óra, Karinthy Frigyes számos műve, Babits Gólyakalifája, Rejtő Jenő közel harminc regénye, Petőfi Sándor, József Attila és Berzsenyi számos verse és mások.
Eredeti eszperantó nyelvű művek is jelentős számban születtek.
Saját sajtója, rádiója, televíziója van; fejlett kultúrnyelvnek tekinthető.