


1900-ban házasodott meg Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse. Az ősi nemesi családból származó cseh Chotek Zsófia grófnőt, egy diplomata lányát vette feleségül. Házassága Bécsben rangon alulinak számított. Ezért esküvőjéről a legközvetlenebb hozzátartozók közül is többen távol maradtak. Ferenc József császár is megalázta: Zsófia grófnő nem viselhette a „jövendő császárné”, hanem csupán a „jövendő császár felesége” címet, és hercegnői rangot is csak évekkel később, 1909-ben kapott.
A trónörökös alkotmányos értelemben nem rendelkezett hatalommal. Az idős császár mellett mégis jelentős befolyással bírt, s önálló tanácsadó, döntés-előkészítő politikai központot szervezett, mely többször a császárral ellentétes álláspontot képviselt. A trónörökös a Monarchia trialista átszervezésének híve volt. A magyar uralkodó osztályt háttérbe kívánta szorítani, a délszlávokat pedig beemelni a politika vérkeringésébe. Azt nehéz eldönteni, hogy föderatív elképzelései megmenthették volna-e a Monarchiát, de az biztos, hogy koncepciója keresztezte a magyar hatalmi elit érdekeit. Talán érzelmileg is magyarellenes volt.
Nem csak ezért és nem csak a magyarok szemében volt népszerűtlen. „A kisemberek sokasága mintegy lidércnyomástól felszabadulva fellélegzett, amikor halálának hírét megtudta. A bécsi udvarban és a budapesti társaságban is inkább örömet okozott, mint gyászt.” – írja majd 14 évvel később, a szarajevói merénylet után Czernin gróf, bukaresti osztrák-magyar nagykövet a naplójába.
-y-n



