Az Egyesült Államok 25. elnöke a Republikánus Párthoz tartozó, mormon vallású William McKinley. Családja észak-írországi skót telepesektől származik. Ő az utolsó olyan amerikai elnök, aki még harcolt Észak és Dél polgárháborújában.

1897-ben, majd 1900-ban nyert választásokat. Ellenfele mindkétszer a Demokrata Párthoz tartozó, balközép programmal jelentkező Bryan.

Az „intelligenciájáról és becsületességéről közismert McKinley” akire „méltóságteljes udvariasság, legendás figyelmesség” jellemző: ilyennek látják a kortársak. A nagytőke támogatását élvező politikus új vámtörvényt vezet be.

Ennél is fontosabb aktív nagyhatalmi külpolitikája: vele kezdődik az USA szakítása a hagyományos izolacionizmussal (az európai nagyhatalmaktól és a nemzetközi kapcsolatoktól, konfliktusoktól való távolmaradással).

Elnöksége a gazdasági fellendülés és a külpolitikai sikerek négy esztendeje. Ezért is nyerte meg újból a választásokat. Hahner Péter, az amerikai elnökök jeles életrajzírója úgy látja, McKinley békepárti és semleges volt a szomszédos Kuba függetlenségi demokratikus mozgalma és az ezzel szemben fellépő Spanyolország konfliktusában.

A közvélemény nyomására lépett háborúba Spanyolországgal, miután a spanyol diplomácia kifejezetten megsértette az Egyesült Államokat. Más kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az amerikai óriás gazdaságilag már régebb óta érdekelt volt Latin-Amerikában, benne a Karib-térségben is, és hosszabb ideje beavatkozott a kubai ügyekbe.

Mindenesetre tény, hogy a győztes háború nyomán Puerto Rico autonómiával kapcsolódott az Egyesült Államokhoz, a Fülöp-szigetek amerikai gyarmat lett, Kuba pedig névleg független amerikai protektorátus.

1900-ban úgy tűnt, McKinley újabb négyéves elnöki periódusa következik. Ki gondolta akkor, hogy a következő évben merénylet oltja ki az elnök életét?