Száz éve volt február 12-én, hogy Königsbergben meghalt Kant, a filozofia történetében a legnagyobb elmék egyike, a német gondolkodás egyik legnagyobb büszeksége. Csaknem megmérhetetlen az a hatás, melyet Kant a maga korára s az utókorra tett, a tudomány és művészet egyaránt érezte szellemének éltető lehelletét, mult és jelen egyesül az iránta való hódolatban.

A kinek lelke bejárta az egész világot s világosságot ébresztett az emberek millióiban: tudvalevőleg soha nem hagyta el Königsberg városát. 1755-ben habilitálták az egyetemen magántanárrá, de csak tizenöt évi dijtalan működés után lehetett rendes tanárrá.

1781-ben adta ki a *Tiszta ész kritikáját*. Ezután egymásra következtek az e műben megalkotott kritikai alapgondolat alkalmazásai az ethikára, az eszthetikára, a jogbölcsészetre, a történelem bölcseletére s a vallásbölcseletre.

Kant filozófiájának történeti jelentőségétnem lehet túlbecsülni. A gondolkodás legnagyobb hőseinek egyike volt ő, az emberi elme benne legfényesebb magaslatai egyikét érte el. A mint Szókratész új irányba terelte a görög gondolkodás útjait, úgy hogy minden utána következett görög bölcselő többé-kevésbé az ő alapjára volt kénytelen állani, a mint Bacon és Descartes meggyujtották a középkor skolasztikus filozófiája által elhomályositott szemek előtt a természettudományi és mathemetikai módszer világosságát, - úgyanúgy Kant rendszere is fordukópontja az emberi gondolkodásnak.

Mint az összes ismeretlmleti alaptételekre, az erkölcstanra s ennek a valláshoz való viszonyára is megtalálta azt a formulát, melyre az újabbkori gondolkoás, számos félre-tévelyedése mellett is, mindig törekedett: az erkölcs ő szerinte független a vallástól, a valláspedig az egyházól.

De az erkölcsi öntudatból nőki a vallás és ebből a vallási öntudatból a vallás történeti formái és egyházai. Nem vallásos erkölcs, hanem erkölcsi vallás, nem egyházi vallásosság, hanem vallásos egyház, - ezek Kant követelményei.

Mint a múltnak és a jelennek, ép úgy a jövőnek is, Kant filozófiája végtelen sokat fog jelenteni. Okos ember és jó ember sok lehet a földön; de az örökkévalóságba mégsem vésik nyomdokaikat. Ez csak akkor történik, ha ezek a tulajdonságaik elérik azt a fokot, a melyet a genialitás fogalmával szoktunk kifejezni. Az elme genialitása ritkán egyesűl a szívével s nagy eszmák nem fogannak meg mindig tiszta szivekben.

Kantnál megvolt ez az egyesülés s ebben van az ő igazi halhatatlansága.