


A váltó vagy kitérő olyan szerkezet, ami vasúti járműveknek, vagy vonatoknak lehetővé teszi az eredeti vágányirányból való kitérést.
Több váltó alkalmazása esetén az állomás, vagy ipartelepi hálózat vágányait az üzemi követelményeknek megfelelően össze lehet kapcsolni. A váltók, és a köztük található vágányok képezik az állomási, vagy ipartelepi vágányhálózatot.
A vasúti közlekedés korai időszakában az állomások melett őrházakat is építettek; ezek valójában a váltókezelők őrházai voltak. Ekkoriban a vaáltót még kézzel állították át és csak a 19. század végétől jelent meg a mechanikus váltó. Ez a szerkezet már jelentősen megkönnyítette a szerelvények irány-váltását, bár – főleg a kisebb vonalakon – sokáig megmaradtak a kézi szerkezetek.
A váltók korszerűsítése Bánki Donát nevéhez fűződik.



