


A Füvészkert neve mindannyiunknak ismerősen cseng. A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regény egyik fontos színhelye volt, itt fázott át a vízben Nemecsek – és maga a „füvészkert” nyelvújítás-kori elnevezés is e regény alapján terjedt el.
Valójában ez volt Magyarország első botanikus kertje. Talán furcsának tűnik, de az 1769-ben alapított Orvosi Kar kezdte működtetni; ekkoriban Európa-szerte az orvosi karok ölelték fel ugyanis a természettudományos kutatások teljes spektrumát.
Alapítója Winterl Jakab volt, aki az orvos- és gyógyszerészképzés mellett a hazai növényvilág kutatását is a kert fontos feladatának tekintette. 1788-ban adta ki az első magcsere-katalógust, amiben a kert – akkor már – 1600 növényfaja is szerepelt. Emellett a növények tudományos leírását is közzétette a kötetben, amiket rézmetszetekkel illusztrált.
1807-ben Kitaibel Pál, majd halála után 1807-ben Haberle Károly vette át a kert vezetését. Munkájuk eredményeképp ekkor már a botanikus kert világhírűvé vált, közel 10 000 fajt mutattak itt be, s a világon elsőként szerveztek botanikai tanulmányi krándulásokat.
1847-ben József nádor javaslatára – ő volt az, aki igen sokat tett a főváros parkjaiért, például a Margit-szigetért – az ELTE jogelődje, a Pázmány Péter Tudományegyetem megvásárolta a Festetics család 10 hektáros birtokát a Józsefvárosban. Ekkor került a kert jelenlegi helyére.
Az európai léptékben is jelentős pálmaház 1864-65-ben épült, Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága idején. A kert fejlődésének következő fontos időszaka Jurányi lajos igazgató és Fekete József főkertész munkálkodásának idejére esett, a 19. század utolsó évtizedeiben. Ekkor már 12 000 fajt számlálnak, és felépült az országban máig is egyedülálló „Victoria – ház”, amelyben a trópusi tündérrózsák csodálhatók meg.
A szazadfordulóra a korábban a város szélén elhelyezkedő kertet „körbenőtték” az épületek, egyre nagyobb volt az egyetem és a klinika térigénye is. Ekkor területe az eredetinek egyharmadára szűkült.
A két világháború között ismét új épületekkel gazdagodott a botanikus kert. Tuzson János vezetésével új üvegházak épültek a rivaremésztő növények, páfrányok és kaktuszok számára; ekkor készült a Magyar Közép-hegység növényeit bemutató nagy sziklakert is.
A második világháború során a növények jórésze és az üvegházi növények mindegyike elpusztult, az újjáépítés és betelepítés csak az ötvenes években kezdődött meg. Soó Rezső akadémikus saját evolúciós rendszere szerint alakíttatta át a rednszertani gyűjteményt.
1960 óta a kert országos értékű természetvédelmi terület.
1984-ben az elöregedett, régi kis üvegházak helyén korszerű, új bemutatóház épült, majd egy évvel később még egy üvegház, melyben a gyűjtemények gyarapítására és az eladásra szánt növények szaporítása folyik.



