


A "fényes athéni siker", amire a felhívásban utalnak, Hajós Alfréd győzelme volt.
Ahogy a századfordulón sokan, ő is több sportágban próbálkozott, és nemcsak az úszásban volt sikeres. Tornában, atlétikában, labdarúgásban is az élvonalban versenyzett, tagja volt az első magyar labdarúgó válogatottnak is 1902-ben. A legfontosabb: ő volt az első magyar olimpiai bajnokunk.
1896-ban tagja volt a 8 fős válogatottnak, egyedüli úszóként. Elszántságát mutatja, hogy a Zea-öböl alig tízfokos vizében a versenyek előtt már több edzést is tartott - valószínűleg ez lett sikerének titka.
Az athéni olimpián összesen három bajnoki számot indítottak, rövid (100 m), közép (500 m) és hosszú (1200 m) távon. Az úszásnem "tetszés szerinti" volt, vagyis mindenki úgy úszott, ahogy akart vagy éppen tudott. Hajós a "matrózúszás" mesterfogásait sajátította el, vagyis váltott karral húzott, de az akkor már egyre elterjedtebb békalábtempót "hátrányosnak" tartotta, így lábaival "nem sok vizet zavart" .
Az indulási vonal - mélyen bent az öböl vizében - egy két bólyához kifeszített kötél volt, ebbe kapaszkodtak indulás előtt a versenyzők. Hajós úszott, úszott, ahogy csak bírt, kicsit csodálkozott, hogy hol vannak az ellenfelek, de túl sok keresgélésre nem maradt ideje, mert egyszercsak feltűnt a győzelmi árboc, rajta a magyar lobogó.
Örömében lekéste az 500-as verseny indítását, de a hosszú távra már időben rajthoz állt. A kísérőhajók a rajt után azonnal a cél felé indultak, Hajós pedig - emlékei szerint - olyan halálfélelmet érzett, mint még soha. Félelmében csak úszott, úszott, az ellenfelek megint sehol ... és ismét győzőtt! A hajóra a célban már nem tudott önerőből felkapaszkodni.
A versenyek után visszatért a Műegyetemre, folytatta tanulmányait. Nem volt könnyű dolga, hiszen egyik professzora, akinél éppen kémiából kellett vizsgáznia, elég ridegen iszonyult a sporthoz. "Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!" - vallotta Ilosvay professzor úr. Hajós ezek után mégis kitűnőre vizsgázott kémiából, s közel olyan sikernek érezhette, mint olimpiai győzelmeit.



