Hihetetlen sikertörténet! Még akkor is, ha eltekintünk az eredeti cikkben megadott 1880-as születési dátumtól: ugyanis ha komolyan vennénk, azt látnánk, hogy már születése előtt sportsikerekkel büszkélkedhetett (bár az sem lett volna elképzelhetetlen ilyen felmenőkkel).

Nagybudafalvi Vermes Lajos valójában 1860. június 28-án született és 1945. május 22-én hunyt el. Mint a cikkből is kitűnik, jókor született jó helyre. A sport mai, hihetetlenül felgyorsult világában elképzelhetetlen lenne, hogy egyvalaki a felsorolt számtalan sportágban ilyen sikeres legyen, miközben orvos, bölcsész, tornatanár és tűzoltó egyszemélyben, s közben még több gazdasági akadémiát is látogat!

A tréfát félretéve: kora sportjának valóban meghatározó egyénisége volt. "Számtalan ifjú" tekintette pédaképének, s ő igyekezett is megfelelni ezen elvárásoknak.

A sport lázában égő Vermes palicsi birtokán saját atlétikai pályát alakított ki, ahol "olimpiai játékokat" szervezett 1880 és 1914 között, eleinte kétévente, majd minden nyáron. Az állandó versenyszámok a távgyaloglás, kerékpározás, birkózás, vívás voltak, s jöttek is vállalkozók Zomborból, Szegedről, Kanizsáról, Budapestről és Belgrádból is.

1891-ben megépítette az első magyarországi aszfaltozott kerékpár-pályát, amely egyúttal Európa harmadik ilyen pályája volt. Különös ízlését mutatja, hogy mellé egy furcsa épületet emeltetett: ez a "Bagoly-vár", az egykori irányítótorony. A pálya egy szakasza és a torony romjai ma is láthatók. A sikeren felbuzdulva alig egy évvel később megépítette Szabadkán az 500 méter hosszú, 4 méter széles, ellipszis alakú, döntött, aszfaltozott pályát is, mely az első ilyen volt Európában.

Nem véletlen hát, hogy eredményeit már kortársai elismerték. Benne látta például a Kolozsvári Református Kollégium "az ifjuság kielégitő testi és erkölcsi nevelésének zálogát", s az 1896/97-es tanévre fel is kérték "Vermes Lajos tornamestert, a m. kir. Ferencz József Tud. Egyetem testgyakorlat tanárát" óraadó tanárnak, s ezután "a tornatanítás ideiglenesen tágas játszó terünkön folyt Vermes Lajos egyetemi tornamester szakszerű vezetése mellett, az ő saját tornaeszközei és az egyetemi felszerelések igénybe vételével."

A tornaterem szertárában olyan eszközöket találhattunk ebben az időben, mint a felállítható amerikai nyújtó, acélnyújtó, gyűrűhinta, kötéllétra, lengőnyújtó, körhinta, mászókötél, mászórúd, korlát, gerenda, ugrózsámoly, ugródeszka, kókusz-szőnyeg, labdák, súlyzók stb. A felsorolásból láthatjuk, hogy a kollégium tornacsarnoka a kor (sőt talán a mai kor!) egyik legmodernebb tornaterme volt.

Az utókor sem felejtette el Vermes Lajost. 2004. júliusában, palicsi "olimpiai pályája" helyén felavatták a Vermes Lajos Emlékművet, melyet egy híradásban így jellemeznek: "A szoborkompozíció leírása: Életnagyságú, álló bronzfigura, padot formázó talpazat, egy bronz- és egy kőtáblával, gyalogút kikövezett platóval és a néhai kerékpérpálya egy része."

A biztosan rendkívül impozáns emlékműnek volt építtetője, három kezdeményezője, alkotója, négy konzultánsa, három gipszöntvény-készítője, állványzat- és pódiumtervezője, egy fő- és öt alöntője. S most - tevékenységük eredményeképp - ott áll Vermes Lajos életnagyságban, egyedül, ahogy rajthoz állt és célba ért valaha.