A XVI. század közepén egy indiai férfi hozta Velencébe ezt a 112 karátos drágakövet s egy Morosini nevű patríciusnak adta el, akit ezután egy kocsmai verekedésben leszúrtak.

Ezek után Tavermier francia gyémántkereskedő vette meg, akit indiai útja során egy tigris halálra mart. Vagy mégsem?
Egy darabig Touquet párizsi bankár vagyonát gyarapította, de a hírhedt uzsorás nemsokára a párizsi Bastille börtönben végezte.
A Napkirály ékszerésze szív alakúra csiszolta a követ, és egyik szeretőjének Montespan márkinénak adta. A hölgyet nem sokra rá hűtlenséggel vádolták, s a király kolostorba záratta.

Néhány évtizeddel később Marie Antoinette készíttetett magának ékszert a szív alakú gyémántból, ám az 1792-es forradalmi események alatt ellopták. Egy kadét Londonba vitte, és egy holland gyémántkereskedőnek adta el. Innen nyoma vész és legközelebb 1820-ban egy árverésen bukkan fel ismét, ahol Thomas Henry Hope bankár veszi meg, majd eladja IV. Györgynek, aki viszont válása után ismét Hopenak adja el.

Sir Francis Hope II. Abdul Hamidnak adja el az ékszert, aki kedvenc feleségének ajándékozta. Amikor megfosztották trónjától, és Salonikibe menekül, a száműzetésbe magával vitte. Simon Mantharidesz görög gyémántkereskedő fogadta be, hálából neki ajándékozta a követ. A Mantharidesz család a törökök elől Párizsba menekült: egy kiránduláson mindnyájan szakadékba zuhantak.

A kék gyémántot ezután Igor Kanitovszkij orosz herceg szerezte meg, és egy táncosnőnek Laurentine Ladrue-nek ajándékozta. A herceg párbajozott is szerelméért, és belehalt sérülésébe. A lány babonás volt, ezek után nem akarta megtartani a gyémántot, s egy Montez nevű úrnak adta el a követ. A spanyol hajója elsüllyedt, ő pedig vízbe fulladt. A Hope-ot egy búvár hozta fel a roncsok közül.

A híres párizsi ékszerész, Cartier vásárolta meg, tőle pedig a Washington Post című újság tulajdonosa, Edward McLean, 170 000 dollárért azzal a kikötéssel, hogy ha valamelyik családtagját fél éven belül szerencsétlenség érné, Cartier köteles visszavásárolni a gyémántot. A hat hónap baj nélkül eltelt, bár híre kelt, hogy McLeanék is az 1912 áprilisában elsüllyedt Titanicon utaztak. Nem voltak a hajón, ám ettől függetlenül sorozatban érték őket a tragédiák: fiukat egy taxi ütötte el, lányuk szerelmi bánatában ölte meg magát.

A gyémántot ezek után a New York-i "gyémántkirály", Harry Winston vette meg, s 1957-ben más ékszereivel együtt kiállította a Waldorf Astoriában..Ott látta meg Onasszisz felesége, s addig visított érte, míg a férje meg nem vette neki, azzal a feltétellel, hogy Winston öt éven belül köteles visszavásárolni minden indok nélkül. A visszavásárlás meg is történt a házaspár válásakor.

Winston 1958. november 8-án kölcsönadta a Hope-ot az értékes ritkaságok és műremekek állami múzeumának, a Smithsonian Institutionnak, ahol ma is látható golyóálló üveg alatt. A híres-hírhedt kék gyémántot tulajdonosa egyszerű postai csomagban küldte el a múzeumba.